A megkopott fény vagy a régmúlt dicsősége önmagában kevés egy kávéházban is és ezt a Centrál megértette: a wifi és Kosztolányi nem zárják ki egymást.
A helyünket elfoglalva valóban nehéz elvonatkoztatni a történelemtől, a falak pletykáitól, az oszlopokban megbúvó titkokról, 125 év gyönyörű és dekadens pillanatitól. Összeszedjük magunkat és az étlapon vezetjük le pillanatnyi gyengeségünket. A menü mellett a séf aktuális havi ajánlatára hívják fel figyelmünket, amit a vöröstonhal carpaccio és az újraértelmezett Kárpáthy fogas és crème brûlée mondén felhanggal lát el. Mi ma valahogy mégis az egyszerűbb fogásokban várunk katarzist, ezért langyos salátával kínált borjúnyelvvel nyitunk.
A vékony szeletekre vágott, puhán omló borjúnyelvnek kifejezetten jól áll a salátaágy, amelyben a menü szerint téli gombák bújnak. A saláta mennyisége főfogásnak is elégséges lenne, a gombák közül pedig a csiperkén túl egyebet nem találunk a fészekben. A borjúnyelv sok játékot enged: a saláta a gombák helyett ropogós ellenpontként zellerszárat, az íz tekintetében pedig – savasabb, izgalmasabb alapként – bébispenótot, vagy akár enyhén csípős mizunát is büszkén viselne.
A főételek közül malaccsászárt választunk fokhagymás lencseágyon, illetve könnyű borjú bécsit; mindkét fogás ujjgyakorlat, éppen ezért rendkívül alapanyag-centrikus is egyben. A malaccsászár várakozásinknak megfelelően konfitált szalonnakockát takar, amely ress lencse- és babágyon ül trónt. A fokhagyma lendületes adagolásától eltekintve itt is némi ropogós kontrasztra – a malac bőrére – fáj a fogunk, de összességében kiadós bisztrófogást kaptunk. A borjú bécsit szinte minden étterem, bisztró, vagy akár kávéház az étlapján tartja, mégis gyakran – a kortárs rántott hús forradalom korai szakaszában járunk még csak – vastag, rántotta ízű panírba rejtett, papírvékony és ízetlen húst látunk viszont. Ilyen sértésre a Centrálban nem vetemednek, a hús épphogy átklopfolták megőrizve ízét és nedvességét, a panír pedig habos fodraival csak tavaszi kabát, semmint téli bunda. Eltalált fogás, amit némi ecetes osztrák krumplisaláta filmesítene meg.
Délután van, ami itt egyet jelent a Kaffee und Kuchen nemes hagyományával. Számunkra sem merül fel, hogy éttermi desszerttel zárjuk az ebédet, pillanatok alatt Korponai Péter süteménykollekciója előtt találjuk magunkat. Hosszan bámuljuk a szimmetrikus formákat, a bátor mousse-okat, végül „Bountyt” és Mandarin-Málnát választunk. Előbbi narancsos financier-en elhelyezett étcsokoládés kókuszhabot jelent: kiegyensúlyozott arányai lassan múló, kellemes ízt hagynak maguk után. A mandarin mousse tavaszi fáradtságát az intenzív málnazselé feledteti jótékonyan. A kortárs divatdoktrína értelmében a macaron kötelező elem minden magára valamit adó cukrászdában és kávéházban is. A széles és egzotikus – így pl. pálinkás, trikolór – választékból nem meglepő módon a szeder mélyvöröse csábít leginkább, mely megtartja erős, gyümölcsös aromáját, mégsem viszünk haza estére. A Centrál ha régi – nagyon régi – fényében talán nem is, de mindenképpen figyelemreméltó szerepkörben csillog: a kávéházi kultúra utánérzését közvetíti elsősorban külföldi vendégeknek, nosztalgiától mentesen, hangulatából mégsem sokat veszítve. A megkopott fény vagy a régmúlt dicsősége önmagában kevés egy kávéházban is és ezt a Centrál megértette: a wifi és Kosztolányi nem zárják ki egymást. A tesztelés időpontja: 2012. március . A kritika az étterem akkori teljesítményét értékeli , amely azóta változhatott.
Címkék: Centrál Kávéház
« Vissza a TESZTEK rovatba.
Utcai kaját enni jó!
Sok-sok kép és videó a rendezvényről
Ezt az aranyigazságot bizonyítja az a sok mosolygós arc, amit május 10-12. között láttunk a 3. Street Food Show-n a Hold utcai Vásárcsarnokban. Több mint 14 ezeren voltunk, töröltük a zsírt a szájunkról, és a mustárt a kezünkről. Örülünk, hogy ízlett. Komolyan. (Fotó: Varga Dániel és Wunderlich Júlia) »
Legjobb budapesti ínyencboltok
Az utóbbi pár évben megtöbbszöröződött az ínyencboltok száma, a listánkba mégis kevés új tudott bekerülni. Lassan már mindent be lehet szerezni itthon, kérdés, hogy a számos új bolt megtalálja-e a maga profilját ezen az egyre szélesedő piacon. »
Fogasfilé sárga gévagombával
Kozma Szabolcs és Pauli Zoltán (Mandula) receptje
Villány egyik legjobbja a Gere Crocus Wine és Spa Hotel részeként működő gourmet étterem, a Mandula. Innen érkezett ez a tavaszias, könnyed étel. »
Vajban sült fogasfilé
Gyurik Gábor (Viator) receptje
Zöld, zöld, zöld és zöld - mi más is jellemezhetné a tavasz teljes első hónapjában Gyurik Gábor tányérját. Ok, van még egy kis piros retek és a fogasfilé sem zöld. »
Olajos ponty sóskával
Jahni László (Kistücsök) receptje
A hal jellegzetes ízét kiegészíti a repce olaj a koriandermag a babérlevél kevéske mustár amiben elkészül. Friss sóska levél teszi üdébbé frissebbé az ételt . »
Tavaszi zöldségsaláta
kecske labnehval
Dudás Szabolcs (Anyukám Mondta) receptje
Miből tudják az encsi Anyukám Mondta étteremben, hogy közeleg a tavasz? Például abból, hogy megjelenik Meleg Karcsi, a juhász. És ha a tavasz első napjai, akkor saláta. »
Tanyasi csirkecomb
Pataky Péter (IKON) receptje
Nincs semmi laca-faca, felesleges túlgondolás, de ezen a viszonylag "rusztikusabb" fogáson is érződik, hogy milyen kifinomultan bánik az alapanyagokkal Pataky Péter. Ha Debrecenbe utazunk, kötelező betérni az IKON-ba. »
Tavaszi szótár a Viator séfjétől
A lányokon rövidebb szoknya, turbolya, Erzsi néni
A hosszú tél után bizonyára mindenki türelmetlenül várja az első igazi tavaszi napot, nos ezzel Gyurik Gábor, a Viator Apátsági étterem és borbár fiatal séfje sincs másképp. A tavasz számára nem csak napsütést és jobb hangulatban eltöltött órákat jelenti, sok pluszt ad ez az évszak a munkájához is. »
Keta és Gorbusa
Keta és Gorbusa szerelmespárként kézen fogva távolodnak a fasorban, néha összehajolnak, szenvedélyesen sugdosnak egymás fülébe, majd egyetértésben tovagurulnak. Keta tágra nyílt szemekkel visszapillant, Gorbusa naplementés narancsszínbe forduló esőköpenye vidáman villan a távolból. És ezt képzeljük el az Ebony és Ivory dallamára. »