Bejelentkezés  |  Regisztráció   |   Hirlevél      

Első benyomás: <br>Mjam

Első benyomás:
Mjam

Felettünk a dombtetőn templom magasodik, a kertben fügefák nőnek, a konyhán vidámság, kreativitás, boldogság. Festői környezet, eltalált ízek, üde, friss és jó energiák, kedves kiszolgálás - ide még biztosan visszajövünk. »

Első benyomás: <br>Kozmosz

Első benyomás:
Kozmosz

Milyen a vegán street food? A Kozmosz mutatja. »

Első benyomás: <br>Baraka

Első benyomás:
Baraka

Újranyitott a Baraka a Dorottya utcai Dorottya Palace-ban. Ez már a harmadik lokáció. Jobb helyen nem is lehetne. Remélem véglegesen hazatalált. »

Első benyomás: <br>Spaletta

Első benyomás:
Spaletta

Érdekes köröket ír néha az élet. Kecskemét központjában áll egy több mint százéves ház, ami a múlt század elején sördepóként üzemelt. Aztán volt ez is, az is. Pár hónapja visszatalált önmagához. »

Első benyomás: <br>Zeller

Első benyomás:
Zeller

Jó, hogy van egy ilyen igazi szeretettel, őszinte lelkesedéssel, átlagon felüli kulináris hozzáértéssel menedzselt hely a városban, annak is egy elég meglepő pontján. Bátorság, kitartás, önbizalom mindezek megtérülni látszanak. Brávó. »

Első benyomás: <br>Végállomás Bistorant

Első benyomás:
Végállomás Bistorant

A Végállomás Bistorant rajta van a helyes vágányon. Tudás, szenvedély, megfelelő alapanyagok, technikai tudás megléte - ezekre nem lehet panasz. Még több bátorsággal az országos mezőnyben is előrébb törhetne. »

Első benyomás: <br>Fricska

Első benyomás:
Fricska

Már régóta váratott magára egy figyelmeztető fricska a jóllakottan megállapodott, babérjaikon trónoló önelégült magyar vendéglősökre, egy ébresztő fricska, nem agresszív, nem tolakodó, de azért csípős fricska, hogy ébresztő hölgyeim és uraim: van még min javítani, van még mit tanulni. »

Sörmustra

Sörmustra

Cikkek, receptek. Mindent a sörről. »

Mádi Udvarház (Gusteau)

Minden apró tévedés ellenére, ide még vissza fogunk térni!

Mádi Udvarház (Gusteau)
Mádi Udvarház (Gusteau)

Bár nem tudjuk, pontosan hol van az udvarház, a táblákat követve megtaláljuk a röviden, mindenki által csak Gusteau-ként emlegetett éttermet. Belépünk, nagy fény és kabátunkat lesegítő pincérek fogadnak, jól esik a kedvesség. Asztalunkhoz kísérnek, kapunk étel- és itallapot, és máris elmélyedhetünk a magát ’Kulináris Élményműhelynek’ aposztrofáló hely kínálatában.

Az étlap sokat ígérő, szerencsére többen vagyunk, több mindent kipróbálhatunk. Elosztjuk magunk között, hogy ki mit rendeljen, majd a pincérek távozása után végre körülnézünk. Polgári ház, a termek is ezt a hangulatot árasztják magukból. Kandalló, szekrény, tükör, mindenből a méltóság árad. Közben kihozzák a friss zsömlét és a vajat, a konyha ajándékát. A zsömléből lehet választani fehéret vagy teljes kiőrlésűt, figyelemre méltó kedvesség a konyha részéről. Pont akkora, hogy az éhségünket csillapítsa, de semmiképpen ne lakjunk jól vele. Ha valakinek hiányérzete támadna, még kaphat egyet, nekünk, köszönjük, egy is elég volt. A vaj finom, belga, csak fagyos. Nehéz így kenni, de elboldogulunk, és közben arról ábrándozunk, hogy akkor lesz majd igazán jó világ, amikor már lesz olyan hazai vaj, amit jó szívvel kínálhatnak az éttermek.

Közben érkeznek az előételek, sütőtökös ponlentatorta báránykolbásszal, csak hümmögni tudunk: már a látványra is csinos. Kisebb műalkotásokra emlékeztet a többi fogás is, a zsályás borjúmáj a brie fagylalttal és a kecskesajtos szendvics dióolajos salátával. A báránykolbász úgy finom, ahogy van, a mellé kínált paradicsomkrém remekül lazít textúrában és ízben a polenta-bárány kettősségén. A borjúmáj parányival keményebb az elvártnál, de a brie fagylalt annyira jó kísérője, hogy az első falat után el is felejtjük, hogy bármilyen bajunk volt. A kecskesajtos szendvics az endívia darabkáktól izgalmassá válik. Enyhén roppanós lesz tőle minden falat, megtöri a sajt-kenyér egyhangúságát.

Két fogás között megint van egy kis időnk a helyiségre figyelni. Az a sok kábel az asztal alatt (amire pont rálátok) egy kicsit zavaró, egy terítővel semmibe nem kerül elrejteni, túl szép a hely, hogy egy ilyesmi elrontsa az összképet. Az apróbb részletekre mintha nem jutott volna már energia. Ám már meg is érkezik az egész est talán legszebb fogása, a hideg paradicsom consommé bazsalikom sorbet-val. Átlátszó leves, közepén egy zöld gömb, rajta egy bazsalikomlevél-chips. Ízgazdag, pompás fogás, jól kitalálva, összeérve. Boldogan kanalazgatom magában a levet, összekóstolva a sorbet-val, majd rászánom magam, és bekapom a chipset. És akkor jön a hidegzuhany: avas. Nem is értem hirtelen, rászólok magamra, hogy ismét elemezzem az ízt, hátha rosszul éreztem, de nem: a levelet meglehetősen régi olajban süthették ki. Legszívesebben elfelejteném az egészet, ám mégis szólok a pincérünknek, halkan, hogy senki meg ne hallja, már-már bocsánatkérően. Elnézést kér, én meg titokban reménykedem, hogy visszajön, és kiderül, hogy én tévedtem, de végül egyedül hagynak ezzel a dilemmával. A pincér erről többet egy szót sem ejt, a szakács sem rohan ki, hogy rám húzza a mennyezetet, amiért ilyet feltételezek a konyháról. Pedig bármit jobban elviselnék, mint azt a szótlanságot, nem is tudok szabadulni az érzéstől akkor sem, amikor már rég véget ért a vacsora.

A lassan párolt vadkacsánál rozé mellet ígérnek, ám a tányérunkon alaposan, sőt, túlságosan átsült, már kiszárított hússal találkozunk. Ezt a fogást végül a körete, a csicsókás gratin menti meg, mely annyira finom, hogy elvonja figyelmünket a húsról. A kakukkfüves borjúpofa szintén puhulhatott volna még egy parányit, és a gesztenyenudli sem a legszerencsésebb köret hozzá: csúnya. Ráadásul túl édesek, a gesztenyét elnyomja a liszt, a paszternákhab savanyú: összességében a leggyengébbre sikeredett fogás ez.

A desszertek közül nemes egyszerűséggel mindegyikből rendelünk, az egyiket, mert kíváncsiak vagyunk a pisztáciakrémre, a másikat, mert a sajttorta jó, a gesztenyeflant pedig azért, mert kedveljük a gesztenyét. A pisztáciakrém gyakorlatilag néhány pisztáciamorzsát jelent, a mellé kínált grízes citrustorta önmagában nem túl izgalmas. A sajttorta a vaníliás barackhabbal finom, ám az igazi telitalálat a gesztenyés flan. Igazi gesztenyéből készült, nem kellett cukorral álcázni a mellékízeket, ezért nagyon gesztenyeízű, és nem túl édes. Lassan kanalazgatom, húzom az időt, hogy ne múljon el a varázslat, és komolyan gondolom: minden apró tévedés ellenére, ide még vissza fogunk térni!

A tesztelés időpontja: 2011. december . A kritika az étterem akkori teljesítményét értékeli , amely azóta változhatott.


Címkék: Mádi Udvarház, Horváth Gábor

« Vissza a TESZTEK rovatba.
Típus:   étterem
Konyha nemzetisége, stílusa:  nemzetközi
Tel.:  +36 47 348 297
Nyitva:
   Sze-Szo:  10:00-22:00
Cím: 3909 Mád, Batthyány u. 51.
0 hozzászólás
Olvasói értékelés
3 szavazat alapján ratingkep

Árfekvés : pricekep

14.0


Oldalak:  >|

Rendelje meg a Larousse enciklopédia új kiadását kedvezménnyel!

Rendelje meg a Larousse enciklopédia új kiadását kedvezménnyel!

Újra kapható a Larousse Gasztronomia Lexikon. Nálunk 24 900 Ft helyett most 19 900 Ft-ért rendelheti meg! »

Top 10 torta Budapesten

Top 10 torta Budapesten

De hol lehet a legfinomabbakhoz hozzájutni? Erre kerestük a választ. »

Oreo tőkehal-<br>májas <br>zsidótojással

Oreo tőkehal-
májas
zsidótojással

Rosenstein étterem receptje

Rosenstein Robi nemrég New Yorkban csavargott, szívta, csak úgy szívta magába az inspirációt. A Gourmet Fesztiválon például Oreo tőkehalmájas zsidótojással „izmozott”. Sokan tömték. Így készítik. »

Algás uborkaszörp

Algás uborkaszörp

Wolf András és Fekete Antonio (Salon) receptje

Ugyan nem sültünk meg az idei Gourmet Fesztiválon, de így is nagyon jól esett a Salon itala. »

Csomós András

Csomós András

Csomós András az IKON-ban megtanulta, hogy illik óvatosan közelíteni a vendégekhez. Nem rohan ajtóstul a házba, nem akar gyorsan „népnevelni”, ellenben a humort, na, azt fontosnak tartja. A miskolci Dűlőben többek között ezzel szoktatja a vendéget a jóra. »

Értékelési szempontok    |    Impresszum    |    Médiaajánlat    |    Kapcsolat    |    Adatkezelési elveink