Bejelentkezés  |  Regisztráció   |   Hirlevél      

Húsvéti büféebéd a Sofitelben

Húsvéti büféebéd a Sofitelben

Felejthetetlen Húsvét vasárnapi büféebéd, hatalmas csokinyuszi és az elmaradhatatlan francia piaci hangulat Jeremy Cayron főszakács ajánlásával! »

Kulináris randevú

Kulináris randevú

8 étterem, 8 világnézet, 8 kreatív séf, egy küldetés = mini SVÉT!

2014-től új időszámítás kezdődik. A Stílusos Vidéki Éttermiség valamennyi tagját reprezentáló évi egy nagyszabású rendezvény mellett több kisebb esemény színesíti az évet mini SVÉT néven. Az első ilyen rendezvényre 2014. április 19-20-án kerül sor. A Hú!SVÉT fantázianevű kétnapos gasztroünnepnek ezúttal Palkonya és a vele szomszédos Villány ad otthont. »

Inspiráló harmónia

Inspiráló harmónia

Egy íz, amelyben benne van Richard Hennessy öröksége, közel 250 év tapasztalat, Cognac elsőrendű termővidékei és a ház páratlan borpárlat készlete. A Hennessy kivételes aromájú, harmonikus házasításait nemcsak a gourmet közönség kóstolja szívesen, de a kísérletező kedvű séfek is örömmel használják fel különleges fogások, desszertek elkészítésekor. A cognac ház ezért örömmel támogatja a legjobb éttermeket díjazó Hennessy-Dining Guide Év Étterme gálát és az időtálló értékek átemelését a kortárs gasztronómiába. »

Nespresso

Nespresso

A megszokott minőség a HoReCa-ban is

A Nespresso kapszulás rendszereit azért fejlesztette, hogy az olasz kávézókból jól ismert eredeti espresso minőséget otthoni vagy üzleti környezetben is megkaphassák a fogyasztók. Itthon még kevéssé elterjedt, de Nyugat-Európában előszeretettel használják a Nespresso üzleti fogyasztásra szánt gépeit, kávéit irodai környezetben, illetve a HORECA szektorban »

Teszt: Walter

Teszt: Walter

Ha az ember történetesen nagyvárosi, állandóan lüktető környezetben éli a napjai nagy részét, óhatatlanul is vágyik arra, hogy időről-időre kiszakadjon ebből a mesterséges közegből. Hogy egy kicsit le tudjon lassulni, bámészkodhasson és lássa, a fővárosi szívdobogáson kívül az ország vérkeringésének van még jó néhány igazán klassz állomása. Perbál például ilyen. És igazán szerethető. »

Teszt: Macesz Huszár

Teszt: Macesz Huszár

Nem kell, de nem ártana, ha a két irányt képes lenne kulináris értelemben ötvözni: Izrael konyhája legyen, vagy a magyar-zsidó, közép-európai polgári, kicsit bécsi, majd német befolyással pestivé lett konyhát vigye, némiképp modern köntösben. Vagy csak egy újabb unalomba szürkülő vendéglátós vállalkozás, ami történetesen a pesti gettó narratívát tekinti eladható terméknek. »

Teszt: Borkonyha

Teszt: Borkonyha

Esztétika és ízharmónia

Ha van titka, akkor talán az, hogy mindenféle túlzástól abszolút mentes. Ha valaki punk helyen enne, ez nem az. »

Teszt: Sárga Borház

Teszt: Sárga Borház

Minek is nevezzelek?

A Sárga Borház, amely az elmúlt években meghatározó színe volt a régió gasztro térképének, az utóbbi időben minta önmeghatározási vitába keveredett volna magával. »

Teszt: Mák

Teszt: Mák

Az eddigi séf-helyettes vette át a konyhát. A Mák 3.0-ás verzió is bevált, másoknak is ajánljuk. »

Teszt: Anyukám Mondta

Teszt: Anyukám Mondta

Bár a hangulat toszkán, de nagyképűen akár fúziósnak is nevezhetnénk, épp jól ötvözi a vágyott olaszságot a magyar táj által kínált csodákkal. »

Teszt: Patrióta

Teszt: Patrióta

A kézműves szerénysége

Találtunk Gyulán egy olyan konyhát, amely túlmutat a mindennapi rutinon. »

Teszt: Costes

Teszt: Costes

Quadratura circuli

A kör négyszögesítése a lehetetlent próbáló erőfeszítés metaforája, ha úgy tetszik. Nyári étlapkóstolás. »

Első benyomás: Tiszavirág

Első benyomás: Tiszavirág

Tiszavirág az örökkévalóságnak

Jelentős gasztronómiai bástya van kiépülőben a Dél-Alföldön, pedig már azt hittük elesett az a terület. A Tiszavirág, éppen a tiszavirág természetének ellentmondva helyezi vissza Szeged városát a magyar gasztronómiai térképre. »

Sörmustra

Sörmustra

Cikkek, receptek. Mindent a sörről. »

Walter

30 kilométert utazni semmi. A fővárosban akár naponta simán lehet ennyit ingázni két, egymástól távolabb eső kerület között. 30 kilométer nem a világ, és ennyit mindenképpen érdemes megtenni azért, hogy megtapasztaljuk, milyen a jóleső, normális, túlkapásoktól mentes és házias vendéglátás – modern és értelmezhető köntösben.

Walter
Walter

Miközben az alkonyati szürkületben autózom Perbál felé, folyamatosan azon tűnődöm, hogy a fenébe lehet az, hogy miközben Budajenőn, Telkiben és a környező kistelepüléseken az elmúlt évtizedben egyre másra épültek a sok tízmilliós családi házak és indultak be a jól működő beruházások és vállalkozások, addig az ide vezető utat gyakorlatilag érintetlenül hagyták. Vagyis olyan, mint minden más, az „átkosból” itt maradt csökevény: rettenetes és tudathasadásos állapotot előidéző. Mert akkor hol és mikor járunk most? A 21. század elején Európában vagy még a 20. végén a keleti blokkban? A kérdés persze költői, de azért jó lenne konkrét választ is kapni…

Mondjuk a Walter a maga módján meg is adja. Tisztességes sváb (és magyar) gyökerek, hagyománytisztelet, nyitottság, józanság – ezek már az épület előtt leparkolva is látszanak, aztán odabent is visszaköszönnek. Egészen egyszerűen normális ez a hely, nincs jobb szó rá. De hogy fel tud értékelődni a puszta – a maga „színtelenségével” és kiszámíthatóságával operáló – normalitás egy abnormális közegben, igaz? Hát, itt most ez történik. És ez jó. Nekünk mindenképpen. Mert mi jót szeretnénk vacsorázni, és ha lehet, egy időre gondtalanságba burkolóznánk. Teszünk egy kísérletet… és tulajdonképpen bejött.

Miközben az étlapot böngésszük, végigfut a szemünk a berendezésen is: könnyed eklektika, ismerős színharmónia – „népies” barna és fehér –, semmi extrémitás, semmi stílusbeli túlkapás. New Yorkban unalmas lenne, de ez itt nem New York. Ez itt a magyar vidék egy szelete, ahol már ennyi rendezettségnek és összhangnak is lehet örülni. Mert az összhang, mint olyan, még mindig nem általános. Kicsit sajnálom, hogy nem vagyok vegetáriánus és húsfogyasztási kedvemet sem kívánom korlátozni, mert a vegáknak kínált fogások kifejezetten ínycsiklandónak hatnak. Sebaj, majd legközelebb!

Nem sokkal azután, hogy leadjuk a rendelést, érkezik az üdvözlő falat, illetve inkább tál. Itt sincs semmi fakszni: padlizsánkrém, egy kis kolbász, egy kis sonka és házi sütésű, magos kenyér. Az a helyzet, hogy kellemes ez a meglepetés, nem számítottunk rá – sajnos több olyan „magasabb kategóriás” helyen is voltunk már, ahol semmiféle ’isten hozta falattal’ nem kényeztetett minket a séf. A kenyér ízes, friss, de a közepe mintha kissé alulsült, nyúlós volna, nem zavaróan, de azért érezhetően. A padlizsánkrémben semmi különös nincs, ez csak asszisztencia a kolbász (ami finoman csípős, zamatos) és a sonka (ez egy árnyalattal sósabb a kelleténél) mellett. Összességében magyaros, de light.

Előételnek citromos malacfület rendelünk lencsesalátával és etyeki sajtkrémmel. Izgalmas és első ránézésre talán bizarr összbenyomás. Az adag előételnek termetes, nagyon is az: vagy ez vagy egy leves, a kettőt együtt inkább csak haladó hedonisták válasszák. A citrom (és talán a balzsamecet) túlontúl dominál, amiért kár. A krémsajt olyannyira megbújik a lencse és a csíkokra metélt fülhalom alatt, hogy nagyjából csak az étkezés felénél bukkanunk rá. A lencse lehetne egy fokkal puhább, a fül viszont nagyon finoman kocsonyás és ízes. Ez a fogás ütősebb lenne kisebb adagban, de plusz ízekkel továbbgondolva.

Jöhet a leves? Jöhet, bizony, elvégre magyarok is vagyunk, meg levesesek is! Nem mintha más nemzet szülöttei nem lehetnének azok, de tegyük a kezünket a szívünkre: a leves és a főzelék idehaza erőteljesen nemzeti sport. Ugye? Ugye! Szóval az egyik választottunk egy sváb burgonyaleves szarvasgombás kolbásszal, a másik pedig egy vargányás kenyérleves benne főtt tojással. Előbbi. Na, hát ez az, az első igazi attak a gyomornedveknek: az előétel után egy ilyen tartalmas leves… Merthogy gyakorlatilag inkább betét és hozzá mutatóba, hogy ne érje szó a ház elejét, némi lé. Ebből aztán semmit nem spóroltak ki! Az apró kolbászkarikák szinte befedik az egész tányért, annyi van belőlük, alattuk pedig derék hadban állnak egymás mellett a krumpli, répa és gyökér hadtestek. Utóbbi kettőnél nagy kár, hogy kockára vannak aprítva. Ez ugyanis az én averzióm: szerintem a kocka alakzat tökéletesen természetidegen a gyökérféléktől, így ott is hagyom őket. A leves íze viszont pazar, nagymamára, a sparhelt adta duruzsoló konyhamelegre emlékeztet. Télen, nagy hidegben, faaprítás után ilyen levest kérnénk tőle, hogy újra megteljünk erővel.

A vargányás kenyérleves is emberes, nagyon is az! A tányér közepén ülő barna kenyérszeletek látványa fura, a fokozatos átázás következtében pedig egy idő után az állaga is az, rossz poén, de leginkább a foghíjas nagymama mártogatós ebédjére emlékeztet. Az ízre viszont itt sem lehet panasz: a vargánya kifejezetten izgalmassá teszi, viszont, ha mást is akarunk enni – márpedig akarunk –, képtelenség az egész adagot magunkévá tenni.

Jön a főfogás – mantrázzuk magunkban, leginkább persze a gyomrunknak szánva, hogy érezze, nem valamiféle challenge day elé akarjuk állítani, hanem sokkal inkább egy élményparkba akarjuk virtuálisan magunkkal vinni.

Rántott mangalica papszelet gersli rizottóval. Ha ellentmondásos volt a malacfül, akkor ez a fogás is kissé az. A gersli rizottó jó ötlet, az árpagyöngy amúgy is nagyon hazai, nagyon egyszerű alapanyag, de ebbe is elkélne még egy csipetnyi plusz, amitől izgalmassá is lesz. A hús, ez az oldalas közeli, a márványossága miatt a japánok körében rajongott darab, kissé csalódás. Sós, méghozzá annyira, hogy savanyúságot kell kérnünk hozzá. És itt elakad a gépezet: a kovászos uborka vs. káposzta közül az utóbbit kérjük, de csalamádét kapunk. A kettő nem ugyanaz. A hús amúgy zamatos lenne, megint csak a nagymama által, zsírban, lassan sütött rántott szelet jut eszünkbe, amit nagyon szerettünk, de a mama valószínűleg kevésbé volt már szerelmes, mint most a szakács.

Furmintos nyúlcomb sütőtökkel, körtével, zsályával – ez a másik választásunk, méghozzá a heti ajánlatok közül és mennyivel jobban járunk! Mindazt tudja, ami a mangalicából hiányoltunk. A furmintnak – hajrá furmint, világhírnevet neki, nekünk! – köszönhetően nemcsak, hogy tökéletesen porhanyós a hús, de az ízében ott van az a pici plusz avantgardizmus, amit az imént még hiányoltunk. Kár, hogy „csak” a heti ajánlatban szerepel, ezt bármikor elbírná az étlap, hiszen a sütőtök és körte garnírung azért szezonalitástól függően pótolható más, hasonlóan jól passzoló ízekkel. Szóval ennek bitangul drukkolunk!

Három a magyar igazság, meg egy a ráadás. A desszert… Hát legyen, jöjjön! Citromos sajttorta áfonya öntettel. A sajttorta hálás dolog, ha jó. Ez nem rossz, de kéjes gondolatink sem lesznek tőle. Az arányokon lehetne egy kissé változtatni (az áfonyaöntet mennyiségre majdnem annyi, mint maga a szelet), az állagra (semmi kiszáradás, semmi repedezettség) nem lehet panasz, az ízben viszont a citrom (ellentétben a malaclencse salátával) itt bizony lehetne karakteresebb. A másik desszertünk a gesztenye royal rumos csokoládé krémmel – na ez már jó úton halad a sikamlósabb gondolatok felé. S bár eleinte megint a nagymama jut eszünkbe (annyira krémes, lágy, és nem gejl módjára édes), ez tökéletesen passzol a helyhez és az ambience-hez. Szóval telitalálat, na.

A kisebb döccenőktől eltekintve – tudjuk be ezeket az idevezető út tudathasadásos állapotot előidéző hibájának? – tulajdonképpen megkaptuk, amire vágytunk. Jót szerettünk volna vacsorázni és egy időre gondtalanságba burkolózni. Így is lett. Csak remélni lehet, hogy a tulajdonosok és a személyzet nem fogy ki idő előtt az erőből, lesz elég türelme, visszatérő vendége és megújuló, kreatív tehetsége. Mert ha így lesz, akkor a Walter azt adhatja meg középtávon a fővárosnak és a hozzá közelieknek, mint amit a Kistücsök a Balatonra utazóknak.

A tesztelés időpontja: 2011. december . A kritika az étterem akkori teljesítményét értékeli , amely azóta változhatott.


Címkék: Walter

« Vissza a TESZTEK rovatba.
Típus:   étterem
Konyha nemzetisége, stílusa:  magyar
Tel.:  +36 26 570 007  +36 20 485 9008
Nyitva:
   K-Szo:  12:00-22:00
   V:   
12:00-20:00

Cím: 2074 Perbál, Fő u. 26.
2 hozzászólás
Olvasói értékelés
6 szavazat alapján ratingkep

Árfekvés : pricekep


Oldalak:  >|

A végzet asszonya a konyhában!

Provokatív, szexi svéd szakácskönyv - azaz ne kelljen olyan gyakran elválni ágytól és asztaltól.

A végzet asszonya a konyhában!

Ha most nálunk rendeli meg, akkor 5990 forint helyett 4490 forintért kapja meg a reprezentatív albumot. »

Rendelje meg a Larousse enciklopédia új kiadását kedvezménnyel!

Rendelje meg a Larousse enciklopédia új kiadását kedvezménnyel!

Újra kapható a Larousse Gasztronomia Lexikon. Nálunk 24 900 Ft helyett most 19 900 Ft-ért rendelheti meg! »

Top 8 pho

Top 8 pho

A múlt év újabb fejezetet nyitott a magyar gasztroforradalomban. Nemcsak a minőségi, magyaros helyek szaporodtak, hanem soha nem látott számban nyílt mindenféle nemzeti, autentikus étterem is. A thai és a mexikói mellett viszonylag új jelenség a vietnami gasztronómia előretörése, azon belül is a pho-mánia kiteljesedése, ami idén éri el csúcspontját. De hol is ehetünk jó marhahúslevest rizstésztával? »

Legjobb budapesti levesbárok

Legjobb budapesti levesbárok

Az elmúlt időszakban sorra nyíltak meg a levesbárok. Szeretjük az alábbiakat. »

Top 10 kávézó

Top 10 kávézó

A hazai megszállottak! »

Préselt házinyúl-comb sonkával, sütőtökkel, mogyoróval

Préselt házinyúl-comb sonkával, sütőtökkel, mogyoróval

Sárközi Ákos receptje

A frissen Michelin-csillagot szerzett Borkonyha étterem séfjének egyik büszkesége ez a recept. »

Fehércsoki mousse puszedli fagylalttal

Fehércsoki mousse puszedli fagylalttal

Egy parádés desszert a Salon étterem karácsonyi kínálatából

»

Galambmell karalábé-<br>krémmel és sós citrommal

Galambmell karalábé-
krémmel és sós citrommal

Mizsei János (Mák Bisztró) receptje

»

Heiszler Olivér

Heiszler Olivér

Jó helyeket erősített itthon Heiszler Olivér.Cyrano, Costes, Chateau Visz, Onyx, Aranyszarvas - csupa-csupa jó falat. A Mákban, még Huszár Krisztián ideje alatt tiszteletbeli baszk lett, hogy aztán pár évre rá ott álljon Baszkföldön, Ruben Trincado és Martin Berasategui mellett. Egy Padron erejéig bekukkantott Magyarországra, aztán már ment is tovább. Most épp Londonban van. »

Moldován Viktor

Moldován Viktor

Japánból jártam haza sztázsolni

Beszélgetés egy Japánban dolgozó fiatal, magyar séffel, aki bár szülőhazájába járt vissza sztázsolni, mégis abból csinált karriert, amit itthon, a vendéglátóipari középiskolában majd utána a gyakorlatban is megtanult hosszú évekkel ezelőtt. »

Bouillabaisse

Bouillabaisse

Ted Aprajev receptje

Még a nyáron történt. A dalmát tengerparton egy hallevesben egyesült sok-sok náció. Mítoszok és a pikáns valóság a bouillabaisse körül. »

Értékelési szempontok    |    Impresszum    |    Médiaajánlat    |    Kapcsolat    |    Adatkezelési elveink