Bejelentkezés  |  Regisztráció   |   Hirlevél      

Első benyomás: <br>Mjam

Első benyomás:
Mjam

Felettünk a dombtetőn templom magasodik, a kertben fügefák nőnek, a konyhán vidámság, kreativitás, boldogság. Festői környezet, eltalált ízek, üde, friss és jó energiák, kedves kiszolgálás - ide még biztosan visszajövünk. »

Első benyomás: <br>Kozmosz

Első benyomás:
Kozmosz

Milyen a vegán street food? A Kozmosz mutatja. »

Első benyomás: <br>Baraka

Első benyomás:
Baraka

Újranyitott a Baraka a Dorottya utcai Dorottya Palace-ban. Ez már a harmadik lokáció. Jobb helyen nem is lehetne. Remélem véglegesen hazatalált. »

Első benyomás: <br>Spaletta

Első benyomás:
Spaletta

Érdekes köröket ír néha az élet. Kecskemét központjában áll egy több mint százéves ház, ami a múlt század elején sördepóként üzemelt. Aztán volt ez is, az is. Pár hónapja visszatalált önmagához. »

Első benyomás: <br>Zeller

Első benyomás:
Zeller

Jó, hogy van egy ilyen igazi szeretettel, őszinte lelkesedéssel, átlagon felüli kulináris hozzáértéssel menedzselt hely a városban, annak is egy elég meglepő pontján. Bátorság, kitartás, önbizalom mindezek megtérülni látszanak. Brávó. »

Első benyomás: <br>Végállomás Bistorant

Első benyomás:
Végállomás Bistorant

A Végállomás Bistorant rajta van a helyes vágányon. Tudás, szenvedély, megfelelő alapanyagok, technikai tudás megléte - ezekre nem lehet panasz. Még több bátorsággal az országos mezőnyben is előrébb törhetne. »

Első benyomás: <br>Fricska

Első benyomás:
Fricska

Már régóta váratott magára egy figyelmeztető fricska a jóllakottan megállapodott, babérjaikon trónoló önelégült magyar vendéglősökre, egy ébresztő fricska, nem agresszív, nem tolakodó, de azért csípős fricska, hogy ébresztő hölgyeim és uraim: van még min javítani, van még mit tanulni. »

Sörmustra

Sörmustra

Cikkek, receptek. Mindent a sörről. »

Walter

30 kilométert utazni semmi. A fővárosban akár naponta simán lehet ennyit ingázni két, egymástól távolabb eső kerület között. 30 kilométer nem a világ, és ennyit mindenképpen érdemes megtenni azért, hogy megtapasztaljuk, milyen a jóleső, normális, túlkapásoktól mentes és házias vendéglátás – modern és értelmezhető köntösben.

Walter
Walter

Miközben az alkonyati szürkületben autózom Perbál felé, folyamatosan azon tűnődöm, hogy a fenébe lehet az, hogy miközben Budajenőn, Telkiben és a környező kistelepüléseken az elmúlt évtizedben egyre másra épültek a sok tízmilliós családi házak és indultak be a jól működő beruházások és vállalkozások, addig az ide vezető utat gyakorlatilag érintetlenül hagyták. Vagyis olyan, mint minden más, az „átkosból” itt maradt csökevény: rettenetes és tudathasadásos állapotot előidéző. Mert akkor hol és mikor járunk most? A 21. század elején Európában vagy még a 20. végén a keleti blokkban? A kérdés persze költői, de azért jó lenne konkrét választ is kapni…

Mondjuk a Walter a maga módján meg is adja. Tisztességes sváb (és magyar) gyökerek, hagyománytisztelet, nyitottság, józanság – ezek már az épület előtt leparkolva is látszanak, aztán odabent is visszaköszönnek. Egészen egyszerűen normális ez a hely, nincs jobb szó rá. De hogy fel tud értékelődni a puszta – a maga „színtelenségével” és kiszámíthatóságával operáló – normalitás egy abnormális közegben, igaz? Hát, itt most ez történik. És ez jó. Nekünk mindenképpen. Mert mi jót szeretnénk vacsorázni, és ha lehet, egy időre gondtalanságba burkolóznánk. Teszünk egy kísérletet… és tulajdonképpen bejött.

Miközben az étlapot böngésszük, végigfut a szemünk a berendezésen is: könnyed eklektika, ismerős színharmónia – „népies” barna és fehér –, semmi extrémitás, semmi stílusbeli túlkapás. New Yorkban unalmas lenne, de ez itt nem New York. Ez itt a magyar vidék egy szelete, ahol már ennyi rendezettségnek és összhangnak is lehet örülni. Mert az összhang, mint olyan, még mindig nem általános. Kicsit sajnálom, hogy nem vagyok vegetáriánus és húsfogyasztási kedvemet sem kívánom korlátozni, mert a vegáknak kínált fogások kifejezetten ínycsiklandónak hatnak. Sebaj, majd legközelebb!

Nem sokkal azután, hogy leadjuk a rendelést, érkezik az üdvözlő falat, illetve inkább tál. Itt sincs semmi fakszni: padlizsánkrém, egy kis kolbász, egy kis sonka és házi sütésű, magos kenyér. Az a helyzet, hogy kellemes ez a meglepetés, nem számítottunk rá – sajnos több olyan „magasabb kategóriás” helyen is voltunk már, ahol semmiféle ’isten hozta falattal’ nem kényeztetett minket a séf. A kenyér ízes, friss, de a közepe mintha kissé alulsült, nyúlós volna, nem zavaróan, de azért érezhetően. A padlizsánkrémben semmi különös nincs, ez csak asszisztencia a kolbász (ami finoman csípős, zamatos) és a sonka (ez egy árnyalattal sósabb a kelleténél) mellett. Összességében magyaros, de light.

Előételnek citromos malacfület rendelünk lencsesalátával és etyeki sajtkrémmel. Izgalmas és első ránézésre talán bizarr összbenyomás. Az adag előételnek termetes, nagyon is az: vagy ez vagy egy leves, a kettőt együtt inkább csak haladó hedonisták válasszák. A citrom (és talán a balzsamecet) túlontúl dominál, amiért kár. A krémsajt olyannyira megbújik a lencse és a csíkokra metélt fülhalom alatt, hogy nagyjából csak az étkezés felénél bukkanunk rá. A lencse lehetne egy fokkal puhább, a fül viszont nagyon finoman kocsonyás és ízes. Ez a fogás ütősebb lenne kisebb adagban, de plusz ízekkel továbbgondolva.

Jöhet a leves? Jöhet, bizony, elvégre magyarok is vagyunk, meg levesesek is! Nem mintha más nemzet szülöttei nem lehetnének azok, de tegyük a kezünket a szívünkre: a leves és a főzelék idehaza erőteljesen nemzeti sport. Ugye? Ugye! Szóval az egyik választottunk egy sváb burgonyaleves szarvasgombás kolbásszal, a másik pedig egy vargányás kenyérleves benne főtt tojással. Előbbi. Na, hát ez az, az első igazi attak a gyomornedveknek: az előétel után egy ilyen tartalmas leves… Merthogy gyakorlatilag inkább betét és hozzá mutatóba, hogy ne érje szó a ház elejét, némi lé. Ebből aztán semmit nem spóroltak ki! Az apró kolbászkarikák szinte befedik az egész tányért, annyi van belőlük, alattuk pedig derék hadban állnak egymás mellett a krumpli, répa és gyökér hadtestek. Utóbbi kettőnél nagy kár, hogy kockára vannak aprítva. Ez ugyanis az én averzióm: szerintem a kocka alakzat tökéletesen természetidegen a gyökérféléktől, így ott is hagyom őket. A leves íze viszont pazar, nagymamára, a sparhelt adta duruzsoló konyhamelegre emlékeztet. Télen, nagy hidegben, faaprítás után ilyen levest kérnénk tőle, hogy újra megteljünk erővel.

A vargányás kenyérleves is emberes, nagyon is az! A tányér közepén ülő barna kenyérszeletek látványa fura, a fokozatos átázás következtében pedig egy idő után az állaga is az, rossz poén, de leginkább a foghíjas nagymama mártogatós ebédjére emlékeztet. Az ízre viszont itt sem lehet panasz: a vargánya kifejezetten izgalmassá teszi, viszont, ha mást is akarunk enni – márpedig akarunk –, képtelenség az egész adagot magunkévá tenni.

Jön a főfogás – mantrázzuk magunkban, leginkább persze a gyomrunknak szánva, hogy érezze, nem valamiféle challenge day elé akarjuk állítani, hanem sokkal inkább egy élményparkba akarjuk virtuálisan magunkkal vinni.

Rántott mangalica papszelet gersli rizottóval. Ha ellentmondásos volt a malacfül, akkor ez a fogás is kissé az. A gersli rizottó jó ötlet, az árpagyöngy amúgy is nagyon hazai, nagyon egyszerű alapanyag, de ebbe is elkélne még egy csipetnyi plusz, amitől izgalmassá is lesz. A hús, ez az oldalas közeli, a márványossága miatt a japánok körében rajongott darab, kissé csalódás. Sós, méghozzá annyira, hogy savanyúságot kell kérnünk hozzá. És itt elakad a gépezet: a kovászos uborka vs. káposzta közül az utóbbit kérjük, de csalamádét kapunk. A kettő nem ugyanaz. A hús amúgy zamatos lenne, megint csak a nagymama által, zsírban, lassan sütött rántott szelet jut eszünkbe, amit nagyon szerettünk, de a mama valószínűleg kevésbé volt már szerelmes, mint most a szakács.

Furmintos nyúlcomb sütőtökkel, körtével, zsályával – ez a másik választásunk, méghozzá a heti ajánlatok közül és mennyivel jobban járunk! Mindazt tudja, ami a mangalicából hiányoltunk. A furmintnak – hajrá furmint, világhírnevet neki, nekünk! – köszönhetően nemcsak, hogy tökéletesen porhanyós a hús, de az ízében ott van az a pici plusz avantgardizmus, amit az imént még hiányoltunk. Kár, hogy „csak” a heti ajánlatban szerepel, ezt bármikor elbírná az étlap, hiszen a sütőtök és körte garnírung azért szezonalitástól függően pótolható más, hasonlóan jól passzoló ízekkel. Szóval ennek bitangul drukkolunk!

Három a magyar igazság, meg egy a ráadás. A desszert… Hát legyen, jöjjön! Citromos sajttorta áfonya öntettel. A sajttorta hálás dolog, ha jó. Ez nem rossz, de kéjes gondolatink sem lesznek tőle. Az arányokon lehetne egy kissé változtatni (az áfonyaöntet mennyiségre majdnem annyi, mint maga a szelet), az állagra (semmi kiszáradás, semmi repedezettség) nem lehet panasz, az ízben viszont a citrom (ellentétben a malaclencse salátával) itt bizony lehetne karakteresebb. A másik desszertünk a gesztenye royal rumos csokoládé krémmel – na ez már jó úton halad a sikamlósabb gondolatok felé. S bár eleinte megint a nagymama jut eszünkbe (annyira krémes, lágy, és nem gejl módjára édes), ez tökéletesen passzol a helyhez és az ambience-hez. Szóval telitalálat, na.

A kisebb döccenőktől eltekintve – tudjuk be ezeket az idevezető út tudathasadásos állapotot előidéző hibájának? – tulajdonképpen megkaptuk, amire vágytunk. Jót szerettünk volna vacsorázni és egy időre gondtalanságba burkolózni. Így is lett. Csak remélni lehet, hogy a tulajdonosok és a személyzet nem fogy ki idő előtt az erőből, lesz elég türelme, visszatérő vendége és megújuló, kreatív tehetsége. Mert ha így lesz, akkor a Walter azt adhatja meg középtávon a fővárosnak és a hozzá közelieknek, mint amit a Kistücsök a Balatonra utazóknak.

A tesztelés időpontja: 2011. december . A kritika az étterem akkori teljesítményét értékeli , amely azóta változhatott.


Címkék: Walter

« Vissza a TESZTEK rovatba.
Típus:   étterem
Konyha nemzetisége, stílusa:  magyar
Tel.:  +36 26 570 007  +36 20 485 9008
Nyitva:
   K-Szo:  12:00-22:00
   V:   
12:00-20:00

Cím: 2074 Perbál, Fő u. 26.
2 hozzászólás
Olvasói értékelés
6 szavazat alapján ratingkep

Árfekvés : pricekep

12.5


Oldalak:  >|

Rendelje meg a Larousse enciklopédia új kiadását kedvezménnyel!

Rendelje meg a Larousse enciklopédia új kiadását kedvezménnyel!

Újra kapható a Larousse Gasztronomia Lexikon. Nálunk 24 900 Ft helyett most 19 900 Ft-ért rendelheti meg! »

Top 10 torta Budapesten

Top 10 torta Budapesten

De hol lehet a legfinomabbakhoz hozzájutni? Erre kerestük a választ. »

Oreo tőkehal-<br>májas <br>zsidótojással

Oreo tőkehal-
májas
zsidótojással

Rosenstein étterem receptje

Rosenstein Robi nemrég New Yorkban csavargott, szívta, csak úgy szívta magába az inspirációt. A Gourmet Fesztiválon például Oreo tőkehalmájas zsidótojással „izmozott”. Sokan tömték. Így készítik. »

Algás uborkaszörp

Algás uborkaszörp

Wolf András és Fekete Antonio (Salon) receptje

Ugyan nem sültünk meg az idei Gourmet Fesztiválon, de így is nagyon jól esett a Salon itala. »

Csomós András

Csomós András

Csomós András az IKON-ban megtanulta, hogy illik óvatosan közelíteni a vendégekhez. Nem rohan ajtóstul a házba, nem akar gyorsan „népnevelni”, ellenben a humort, na, azt fontosnak tartja. A miskolci Dűlőben többek között ezzel szoktatja a vendéget a jóra. »

Értékelési szempontok    |    Impresszum    |    Médiaajánlat    |    Kapcsolat    |    Adatkezelési elveink