Bejelentkezés  |  Regisztráció   |   Hirlevél      

Első benyomás: <br>Mjam

Első benyomás:
Mjam

Felettünk a dombtetőn templom magasodik, a kertben fügefák nőnek, a konyhán vidámság, kreativitás, boldogság. Festői környezet, eltalált ízek, üde, friss és jó energiák, kedves kiszolgálás - ide még biztosan visszajövünk. »

Első benyomás: <br>Kozmosz

Első benyomás:
Kozmosz

Milyen a vegán street food? A Kozmosz mutatja. »

Első benyomás: <br>Baraka

Első benyomás:
Baraka

Újranyitott a Baraka a Dorottya utcai Dorottya Palace-ban. Ez már a harmadik lokáció. Jobb helyen nem is lehetne. Remélem véglegesen hazatalált. »

Első benyomás: <br>Spaletta

Első benyomás:
Spaletta

Érdekes köröket ír néha az élet. Kecskemét központjában áll egy több mint százéves ház, ami a múlt század elején sördepóként üzemelt. Aztán volt ez is, az is. Pár hónapja visszatalált önmagához. »

Első benyomás: <br>Zeller

Első benyomás:
Zeller

Jó, hogy van egy ilyen igazi szeretettel, őszinte lelkesedéssel, átlagon felüli kulináris hozzáértéssel menedzselt hely a városban, annak is egy elég meglepő pontján. Bátorság, kitartás, önbizalom mindezek megtérülni látszanak. Brávó. »

Első benyomás: <br>Végállomás Bistorant

Első benyomás:
Végállomás Bistorant

A Végállomás Bistorant rajta van a helyes vágányon. Tudás, szenvedély, megfelelő alapanyagok, technikai tudás megléte - ezekre nem lehet panasz. Még több bátorsággal az országos mezőnyben is előrébb törhetne. »

Első benyomás: <br>Fricska

Első benyomás:
Fricska

Már régóta váratott magára egy figyelmeztető fricska a jóllakottan megállapodott, babérjaikon trónoló önelégült magyar vendéglősökre, egy ébresztő fricska, nem agresszív, nem tolakodó, de azért csípős fricska, hogy ébresztő hölgyeim és uraim: van még min javítani, van még mit tanulni. »

Sörmustra

Sörmustra

Cikkek, receptek. Mindent a sörről. »

Mini

A Mini esti szórakozás: puha fényekben, ízlésesen hatásvadász dekoráció közepette fogyaszthatjuk el steakünket, vizsgálhatjuk a Cabernet Sauvignont és mutathatunk magunkból annyit, amennyit jónak látunk.

Mini
Mini

„Te pesti vagy? Nem, budai.” Először egy egyetemi gólyatáborban hallottam az utóbbi rövid és egy életre befejezett beszélgetést. Gyilkos arrogancia, kellően sznobnak vélt álarc, vagy csak egyszerűen egy alsó, zsigeri szinten szórakoztató vicc. A mai napig nem tudtam eldönteni, ahogy azt sem, hogy miért van szüksége a Dérynének egy mélyen kivágott estélyibe öltözött fiatalabb nővérre. Aztán elmentünk oda vacsorázni.

A Mini belső elrendezése kötetlen, mégis elegáns, túlzó és szórakoztató egyszerre. Az asztalok és pultok labirintusa, a belső installációként és térelválasztóként is felfogható fák, a mennyezet vörösen izzó gigantikus érmékre emlékeztető világítótestei mind könnyű egyéjszakás kalandot sejtetnek. Ez az étterem tökéletesen öleli körül az egymást mustráló vendégeket; a Mini stílusa az Oxford-ing, vászonzakóval és tornacipővel. A Déryné nappal tűnik leginkább francia bisztrónak, pontosabban annak amerikai parafrázisának; a Déryné és Mini családi állapota nagyon emlékeztet a New York-i Balthazaar és Pastis relációjára.

Az étlap nem tartogat meglepetéseket, decens bármenüt látunk, Déryné desszertjeivel. A rövid ételsor elsősorban hús és hal-steakeket kínál, az előételek láttán sem kapunk a mellkasunkhoz. Figyelmes, szó szerinti apróság az étterem részéről, hogy a legtöbb fogás – előétel, vagy akár főétel is – minimális degusztációs adagban is kóstolható. Előételek közül a libamájat, francia tatárt és Marseille-i rákot próbáljuk meg. Eközben derült égből érkezik a rozé, amelyet egy neves villányi pincészet kóstoltat a vendégekkel, számos más büszkeségük mellett, l’art pour l’art. A libamáj nem robbantja szét érzékeinket, csak megbízható és otthonos melegséget visz a szánkba; tényleg nehéz a jó alapanyagot elrontani. A tatár túl pikánsra sikeredett, a dijoni mustár wasabi akcentussal látja el az egyébként kifogástalan marhahúst. A paradicsomos, enyhén pikáns, fokhagymás rák azonban leugrik a tányérról: a legjobb hal-előétel, amit az elmúlt években Budán vagy akár Pesten ettünk. Hangsúlyosan érződik a rák édeskés aromája, a fűszerek csak a háttérben fontoskodnak, hogy mindenki a rákra szegezze szemét, amint az leveti páncélját és széttárja testét. Kívánjuk.

A főételek felé haladva picit elveszünk a kandalló lángjaiban, illetve a kiszámítható tökéletességgel összerakott lounge-pop csacsiságaiban. Komoly háttérmunka, kísérletezés és tervezés kell ahhoz, hogy mindez ne giccsként hasson, hanem megérdemelt élményként. A csendes designer-tűz és Francoise Hardy a melankolikus énünkkel kokettál diszkréten. A főételek jó időben, enyhén forrón érkeznek: lazac-steak vajmártással és csirkemell, érlelt sonkában, kecskesajttal töltve. A lazac hajszálnyit túlkészült, de a ropogós bőr alatti zsírréteg nem hagyta tönkremenni. A vajmártás sajnos már a konyhában az ételre került, kis tálalóban jobban örültünk volna neki. A csirkemell hálátlan alapanyag, ha nem nagyon kíméletesen készítik relatíve alacsony hőfokon és hosszú időn át, akkor mindenképpen segítségre szorul. Jelen esetben a kiszáradást a külső prosciutto réteg, illetve a belső, olvadt, zsíros sajt volt hivatott megakadályozni, ami ebben az esetben nem sikerült. Már rendeléskor félve kérdeztük, hoznának-e egy kis extra jus-t a csirke mellé, csak úgy, lazán és kötetlenül, mint amilyen maga az étterem, de lehordanak minket, „a csibe szaftos lesz a sonka és kecskesajt miatt is”. Ennek ellenére kifejezetten száraz benyomást kelt a szárnyas, ami nagyvonalúbb és egyenlően elosztott sajttal, illetve a pillanatok alatt papírrá száradó sonka helyett pancettával elvette volna éles nyelvünket.

Desszertként Déryné legjobbjai közül a krémest választjuk, biztosra megyünk. A mille-feuille finom arányokat igényel: ropogjon a tészta, de ne vigye el a showt, ülnie kell a krémnek is. Utóbbi itt nehezebb és töményebb mint elsőre gondolnánk, mégis tiszta összhatást kelt: fotózni valóan gyönyörű falatokat kanyarítunk belőle. Kiemelkedő édesség, magabiztos, minimalista megvalósítással.

A Mini esti szórakozás: puha fényekben, ízlésesen hatásvadász dekoráció közepette fogyaszthatjuk el steakünket, vizsgálhatjuk a Cabernet Sauvignont és mutathatunk magunkból annyit, amennyit jónak látunk.

A tesztelés időpontja: 2012. január . A kritika az étterem akkori teljesítményét értékeli , amely azóta változhatott.


Címkék: Mini

« Vissza a TESZTEK rovatba.

Oldalak:  >|

Rendelje meg a Larousse enciklopédia új kiadását kedvezménnyel!

Rendelje meg a Larousse enciklopédia új kiadását kedvezménnyel!

Újra kapható a Larousse Gasztronomia Lexikon. Nálunk 24 900 Ft helyett most 19 900 Ft-ért rendelheti meg! »

Top 10 torta Budapesten

Top 10 torta Budapesten

De hol lehet a legfinomabbakhoz hozzájutni? Erre kerestük a választ. »

Oreo tőkehal-<br>májas <br>zsidótojással

Oreo tőkehal-
májas
zsidótojással

Rosenstein étterem receptje

Rosenstein Robi nemrég New Yorkban csavargott, szívta, csak úgy szívta magába az inspirációt. A Gourmet Fesztiválon például Oreo tőkehalmájas zsidótojással „izmozott”. Sokan tömték. Így készítik. »

Algás uborkaszörp

Algás uborkaszörp

Wolf András és Fekete Antonio (Salon) receptje

Ugyan nem sültünk meg az idei Gourmet Fesztiválon, de így is nagyon jól esett a Salon itala. »

Csomós András

Csomós András

Csomós András az IKON-ban megtanulta, hogy illik óvatosan közelíteni a vendégekhez. Nem rohan ajtóstul a házba, nem akar gyorsan „népnevelni”, ellenben a humort, na, azt fontosnak tartja. A miskolci Dűlőben többek között ezzel szoktatja a vendéget a jóra. »

Értékelési szempontok    |    Impresszum    |    Médiaajánlat    |    Kapcsolat    |    Adatkezelési elveink