„Te pesti vagy? Nem, budai.” Először egy egyetemi gólyatáborban hallottam az utóbbi rövid és egy életre befejezett beszélgetést. Gyilkos arrogancia, kellően sznobnak vélt álarc, vagy csak egyszerűen egy alsó, zsigeri szinten szórakoztató vicc. A mai napig nem tudtam eldönteni, ahogy azt sem, hogy miért van szüksége a Dérynének egy mélyen kivágott estélyibe öltözött fiatalabb nővérre. Aztán elmentünk oda vacsorázni.

A Mini belső elrendezése kötetlen, mégis elegáns, túlzó és szórakoztató egyszerre. Az asztalok és pultok labirintusa, a belső installációként és térelválasztóként is felfogható fák, a mennyezet vörösen izzó gigantikus érmékre emlékeztető világítótestei mind könnyű egyéjszakás kalandot sejtetnek. Ez az étterem tökéletesen öleli körül az egymást mustráló vendégeket; a Mini stílusa az Oxford-ing, vászonzakóval és tornacipővel. A Déryné nappal tűnik leginkább francia bisztrónak, pontosabban annak amerikai parafrázisának; a Déryné és Mini családi állapota nagyon emlékeztet a New York-i Balthazaar és Pastis relációjára.

A főételek felé haladva picit elveszünk a kandalló lángjaiban, illetve a kiszámítható tökéletességgel összerakott lounge-pop csacsiságaiban. Komoly háttérmunka, kísérletezés és tervezés kell ahhoz, hogy mindez ne giccsként hasson, hanem megérdemelt élményként. A csendes designer-tűz és Francoise Hardy a melankolikus énünkkel kokettál diszkréten. A főételek jó időben, enyhén forrón érkeznek: lazac-steak vajmártással és csirkemell, érlelt sonkában, kecskesajttal töltve. A lazac hajszálnyit túlkészült, de a ropogós bőr alatti zsírréteg nem hagyta tönkremenni. A vajmártás sajnos már a konyhában az ételre került, kis tálalóban jobban örültünk volna neki. A csirkemell hálátlan alapanyag, ha nem nagyon kíméletesen készítik relatíve alacsony hőfokon és hosszú időn át, akkor mindenképpen segítségre szorul. Jelen esetben a kiszáradást a külső prosciutto réteg, illetve a belső, olvadt, zsíros sajt volt hivatott megakadályozni, ami ebben az esetben nem sikerült. Már rendeléskor félve kérdeztük, hoznának-e egy kis extra jus-t a csirke mellé, csak úgy, lazán és kötetlenül, mint amilyen maga az étterem, de lehordanak minket, „a csibe szaftos lesz a sonka és kecskesajt miatt is”. Ennek ellenére kifejezetten száraz benyomást kelt a szárnyas, ami nagyvonalúbb és egyenlően elosztott sajttal, illetve a pillanatok alatt papírrá száradó sonka helyett pancettával elvette volna éles nyelvünket.

A Mini esti szórakozás: puha fényekben, ízlésesen hatásvadász dekoráció közepette fogyaszthatjuk el steakünket, vizsgálhatjuk a Cabernet Sauvignont és mutathatunk magunkból annyit, amennyit jónak látunk.