A Jankovich-kúria nem pusztán vendéglő. Szálloda, konferenciatermek, park, sétaút, kellemes kiülős terasz, minden, ami kell. De amiért akár még a fővárosból is ide jönnek, az az étterem. Amúgy Rácalmáson igazi magyaros konyhára számítanánk, kiváltképp egy régi magyar család nevét viselő udvarházban. De tudvalevő, hogy nem messze található egy koreai autógumi-gyártó üzem, vélhetőleg megfelelő számú, ide költöztetett koreai vezetővel. Egyértelmű, hogy erre már érdemes üzletet alapozni.

Ettem már koreait: elég szokatlan errefelé a kimchi, a többféle namul és a karakteresen fűszeres ízvilág. Egy-egy jobb, érettebb kimchi az avatatlannak akár „büdösnek” is tűnhetne. És szó, ami szó, akár az is lehet. De a koreai konyha ezt jól ötvözi az egyébként természetesre meghagyott alkotóelemekkel, és így együtt fogyasztva már egészen harmonikusnak tűnik.

Nem vagyunk nagyon bátrak, ezért egy Mo-Deum Twegimet rendelünk, ami tempurázott garnéla, tintahalkarika, húsos derelye és zöldségkosár együtt, s hozzá wasabis szójaszósz, csípős paprikaszósz és őrölt chili. Összetett, de egyszerű étel. A tempura-tésztában sütést könnyű elrontani, de itt nem sikerült: a rák omlik, a tintahal kissé rágógumis állagú, de még elfogadható, a zöldségkosár decensen neutrális, de kimchivel együtt fogyasztva finom. A derelye hústöltelékében sajnos nem kevés az ín és medvehagymára emlékeztető fokhagymás íze van. Ugyanakkor viszont, koreai import lévén, valószínűleg ez nem így van, ebben az ételben ez a leggyengébb láncszem.

A koreai konyha nem igazán ad fel desszerteket, leginkább friss gyümölcsöt fogyasztanak a rizs- vagy tésztaételt követően. Mi ezt nem tesszük, viszont felszolgálónk oly kedvesen ajánlja a Lovagok kedvence elnevezésű desszertjüket, hogy nem bírunk ellenállni. Francia bundás kenyér érkezik édes tojásban sütve, finom, ízes, de a vaníliafagylalt sajnos bolti terméknek tűnik, a mellette lévő pirított alma nem igazán pirult meg! Kár, nem kellett volna desszertet rendelni. Oly szép lett volna nélküle.