Emblematikus étterme volt a Susogó Pécs városának, az elsők közt kezdett el a nemzetközi gasztrotrendek hazai adaptációjával foglalkozni, odafigyelni az alapanyagok minőségére, a tálalás egyszerű, de mégis szemet gyönyörködtető módjára. Szerettük!

Aztán jött a név- és helyváltás: Pécs belvárosa, két egység – azonos konyhából. Fent a gasztronómiai étterem (a gasztró, arrafelé így hívják) kissé túlzó stílussal, nagy ablakokkal. Alul az egyszerű, minimalista, nem hivalkodó Bistro Zona. Pécs városa, bár igen szerette a Susogót, az új felállás, a két étterem együtt már talán soknak bizonyult a közönségnek. Az utcaszinten tavasszal Caféshop24 néven nyitott meg egy országosan is egyedülálló delikáteszbolt és borpatika, ami a nap 24 órájában nyitva tart. A csemege részlegen tapasokat és az Enoteca gourmet termékeit, az olívás vagy szárított paradicsomos házi kovászos kenyeret, libamájat és mangalicapástétomot, különféle csatnikat és lekvárokat is lehet kapni.

Igen szívélyesen proseccóval kínálnak, elfogadjuk, de sajnos kissé meleg. Túltennénk magunkat rajta, de a vízbe is kénytelenek vagyunk jeget kérni. Felszolgálónk igen készségesen, próbál kedvünkre tenni. Megrendeljük a bemutatkozó menüsort, sok hallal. A borkínálat igen széles, nagy a súly a helyi, Villány és környéki borokon, de az ország többi borvidéke is megfelelő reprezentációt kapott.

Végre megjönnek a kenyerek: házi kovászból, házilag sütve. Valószínűleg délelőtti, de még így is kellően ropogós. A fehér lágy belül, de vastag héja az erőssége, a barna kenyér kissé tömör állagú, de nagyon ízes.

Előételünk süllő-sashimi retekkel és kaffir lime-leveles vinaigrette-tel. Egyszerű tálalás, a süllő jó ízű, egy kis marinálás még jobbat tett volna neki. A retekszeletek több verzióban biztosítják a textúrát az ételnek. A zöldalma sajnos már tolakodó. A dresszing üdítő, friss ízű, a kis kapor pedig jól eltalált kiegészítő. A jégsaláta már feleslegesnek is tűnik.

Halételünk érkezik, gyömbéres tőkehal hagymákkal. A hal állagra nagyon szép munka, omlik, de még feszes, íze tökéletes. A gyömbér a szájban jól játszik az ízlelőbimbókkal, de a hagymák már kevésbé: a zöldhagyma vaskos és nyerses, a gyöngyhagyma ecetes, ízeik nem állnak összhangban sem a hallal, sem a gyömbérrel, de még az amúgy gyönyörűen bevonós mártással sem.

Végre hús is kerül az asztalunkra, szépen készített őzfilé, melyhez vörösbor redukciót, savanyú szilvát és kuszkuszt tálaltak. A hús erőteljes rosé. Erről nem kérdeztek meg, de ez vadnál teljesen elfogadható. A mártás szép, ízes, picit lóg belőle a bor, talán nem forrt ki egészen. A kuszkusz finom, könnyed, de meglehetősen száraz. A csicseriborsó mellett felsejlik némi rejtett karfiolíz is, de lehet, hogy ez csak a kelbimbó-levélkékből jön. Nagyon átgondolt, összetett ízvilágú fogás.

A folytatás tálalásában kevésbé, de ízében valami fenomenálisra sikeredett: zöldteás pisztáciakrém érkezik fehér csokoládés wasabi fagylalttal. Hatalmas adag, pláne az eddigiekhez képest. Ezúttal sem élünk panasszal. Látszik, jól ismerik és alkalmazzák is azt a szabályt, hogy legyen a desszert olyan, hogy annak emlékével távozzon elégedetten a vendég.