Mikor, ha nem ősszel, amikor reggelente titokzatosan lebegő ködpára ül a vidéken, amikor a sápadt fénytörésben már felfedezhető a levelek szélén a rozsda, ilyenkor szép szemben a nappal belesüvíteni a tájba. Elsuhanó szőlős vidék, dombok, lankák, itt-ott magányosan álló porták, pincék, majd a falu, Tarcal, ahol látszatra megállt az idő. Balra kastélypark lombos fák takarásában, jobbra kisbolt, továbbhaladva néhány takarosabb ház fel-felvillanó ablakai szegélyezik utunkat.

Megint balra, falusi házak között váratlanul kinyílik a tér, hogy helyet adjon az Andrássy Rezidencia egyszerű világos kocka épületének. Nem túlzás azt állítani, hogy ide belépve a feltörekvő tokaji régió egyik példamutató objektumába sikerült behatolni. Nagyvonalú terek, nemes anyagok, a környékre jellemző kőburkolatok, minden a nem hivalkodó eleganciáról tanúskodik. Kétségtelen, hogy az épület felbukkanása, a környezetbe ágyazottsága meglepetésszerű, már-már anakronisztikus, de ugyanakkor ez a vonzereje is. Van itt minden: közel s távol a legjobb wellness, spa, és egyéb beauty szolgáltatások, de, ha vetettem is ezekre futó pillantásomat, engem az étterem új séfjének Tokaj ihlette ételei hoztak ide. Az a bizonyos csipetnyi Tokaj, ami lehetőség szerint nem abban mutatkozik csupán, hogy minden étel valamilyen tokaji bor felhasználásával készül, legyen az zselé, vagy mártás, hanem maguk az ételek önmagukban is az őszi Tokaj színeit, ízeit tartalmazzák. Túlmutatnak a szolgai módon beépített borízesítéseken. Az a csipetnyi Tokaj érdekel, ami az itteni borokra jellemző terroir vonzerőt, gazdagságot képes létrehozni az ételekben is, tiszteletteljes kitekintéssel a borokra, de még sem azok szenvtelen utánzatai, szolgái.

Gyomornedvek megnyugtatva, a szapora légzés alább hagy, jöhetnek a meggondoltabb, lustább fogások, adjuk meg a módját. Megyek tovább a kacsamáj vonalon, amit itt serpenyőben sütnek, kamillás szabolcsi almával és mandulás omlós morzsával tálalnak. Bár a máj színre, állagra szép, bévül, késem nyomán akad néhány erecske, amelyek gyengítik az élvezetet, viszont az alma, meg a morzsa feledtetik a gyengébb pillanatokat: nagy gondolat rejlik e két összetevő tökéletes ízesítésében, harmonikus használatában, miközben, mint szabálytalan gyöngysor kerítik körbe a májat. Hiába, a szűk ablakon beszökő napsugár villódzása a fehér abroszon ilyen költői megfogalmazásokra késztet.

Nem hagyom abba, de már tudom, hogy a csúcsponton voltam, innen lomhán ereszkedem alá. Malac terrine-t kóstolok, amit tormás zellersalátával és mustár vinegrettel tálalnak. Bumfordi adag, de lágy, összeérett íz jellemzi, olvadós, nem tolakodó. A saláta intenzív citrusos mentőöve a terrin-nek. Vidéki finomság. Borvidéken kikerülhetetlen.

Van itt még egy leves: zöldfűszerekkel illatosított vad consomé hajdinával és fürjtojással. A hajdina a tányér aljában a fürjtojással elegyedik, arra öntik a levest, ami nem hazudtolja meg nevét, tényleg illatozik. Sűrűbb kiszerelésre gondoltam, de az íz itt is intenzív. Jól esik a hajdina „ropogóssága” a fürjtojás könnyed olvadó sárgája, és a leves vadsága. Megint érzem a csipetnyi Tokajt, talán a hajdina teszi, meg a fűszeres illat.

Zölddiós vaddisznó ragú diós nudlival, egy kis rozmaringos besamellel: elég dögös. Itt megint a kedvelt magaslatok felé közelít a kompozíció. Egyrészt a pihe könnyű dióba forgatott krumplis nudli nagyon működik, főleg a vaddisznó ragú sűrű szaftjával, ami pörkölt irányba tart, viszont a fogyó hold alakúra vágott marinált zölddió héjak tökéletesen megbolondítják, új dimenzióba helyezik a ragut, a rozmaringos besamel a vadat szelídíti. Ez megint a miniatűr kézművesség példánya, és íz kompozíciónak sem jelentéktelen. A vad mintha fényes zölddiót legelne, a könnyed nudli meghempereg az érett dióban…, nem tudom, csak egyszerűen jó érzéseket kelt bennem ez a kombináció.

Annyi volt a nudli, hogy jöjjön édesnek is az, házi szilvalekvárral, fahéjas tejföllel. A nudli könnyed, a lekvár némi nehezebb borokra hajaz, legalább tudjuk, hol vagyunk, a fahéjas tejföl ápol és eltakar. De, ha már itt vagyok, kipróbálom a mádi joghurt mousse-t, ropogós rétes lapokkal, körtével. Akár csak egy parfé: könnyed, jól ízesített, finom.