Elsőre nehezen felfedezhető alagsori hely, inkább amolyan kifőzde, nem árul el sokat magáról. Belépéskor a klasszikus, ázsiai bárpultszerű konyha fogad, majd egy lépcsőn mélyebbre ereszkedve egy puritánul berendezett pincehelyiség, fehérre meszelt falakkal és egyszerű, világos fenyőasztalokkal, padokkal. Ami elsőre feltűnhet és a gasztronómia félénkebb kedvelőit elrettentheti (a gasztrománokat pedig felbátoríthatja), hogy nagy valószínűséggel a személyzet pár tagján kívül nem találkozunk honfitársainkkal. Étlapból kettő is van, egy nagyon egyszerű, házilag nyomtatott „Ajánlat” és egy állandó étlap, mely felvonultatja a japán konyha alapfogásait.

Ha a tengeri herkentyűket szeretjük, az ajánlatból böngészve érdemes kiválasztani a rántott rákot és rántott osztrigát. Mindkettőn érezni a friss és jó minőségű alapanyagot, a tempura megfelelően könnyű, ropogós. Gondosan elkészített darab. A köretnek adott friss, reszelt káposzta kellemes az asztalokra készített, sötét színű bödönben található paradicsomos szósszal.

Az alapválasztékhoz visszatérve érdemes még kipróbálni a gyozát, mely disznóhússal és káposztával töltött tésztabatyukat jelent. Eredetileg kínai étel, Japán-szerte is közkedvelt. Talán itt készítik a város legjobbját, a savanykás íz tökéletes egyensúlyt teremt a fogásban. A miso leves, a japán étkezés elengedhetetlen kelléke. Két csésze akár a napi energiaszükséglet biztosítására is elég – tartják a szigetországban élők. Többféle ízesítésű és állagú miso létezik, de az ún. dashi alaplé mindegyik nélkülözhetetlen forrása: a víz mellett többnyire szárított tengeri algát, kombut, apróra tört tonhalpelyhet, bonitot és sötét vagy világos szójababpürét – miso-pasztát tartalmaz. Amennyiben csak zöldséges, vagyis vega dashit (alaplét) készítenek, a tonhalpelyhet szárított shitake gombával helyettesíthetik. A leves tökéletes, pont megfelelő arányban érezhető a szója jelenléte, nem túl sós, pedig ez sok helyen hiba. A zöld, illetve hideg olung tea és a csapolt sör is kellemes.