Lelki szemeim –és az üvegablak- mögül még a való világban készülődő égszakadás is romantikusnak tűnik. Egyszóval, a környezet idilli, feszengésre cseppet sem ad okot, sokkal inkább valós kikapcsolódásra. Ilyen étterembe nem tanácsos –de nem is igazán ildomos- csak úgy az utcáról beesni, az etikett és a gyakorlat úgy kívánja, hogy bejelentkezzünk.

Udvarias és profi személyzet segít ráhangolódni az előttünk álló gasztronómiai élményre. Két ételsor között lehet választani, de bátran variáljunk, ha úgy tetszik, nincsenek kőbe vésett szabályok- bátorít barátságos pincérünk. A kötelező (és átlagos minőségű) kenyér és vaj után a konyha már küldi is az üdvözletét: fenyőrügy gyöngy nyitja a sort – a molekuláris gasztronómiában alkalmazott technológiája segítségével előállított, folyós belsejű zselékapszula többnyire ízrobbanást céloz, általában játékos és hatásos. Az ízrobbanás ez esetben sajnos elmarad, a technológia még tökéletesítésre szorul: a kapszula külső burka kissé túl vastag, ráadásul egyfajta kesernyés utóízt is magában hordoz –talán túl későn került elénk. Tonkababos feketegyökérleves és falatnyi szarvasszívpörkölt alkotja még a triót – utóbbi kiváló, előbbiben a tonkabab uralja a terepet, kortynyi bővel elegendő lenne belőle.

Nem úgy a partneremé, aki előételként az ételsor legkiemelkedőbb, ugyanakkor legnehezebb fogását kapja: Szárnyas cassolette mangalicazsíros burgonyapürével. A két kis tálkában érkező kompozíció ránézésre még nem is sejteti, hogy valódi nehézbombázóról lesz szó. Az elegáns „szárnyas cassolette” valójában számos kis finom belsőséget: zúzát, szívet, és sok-sok tarajat rejt –egyik jobb állagú, mint a másik. Alatta citromfüves pecsenyelé, zellerpüré, és néhány szem apró fehérbab. A másik kis tálkán füstös mangalicazsírral kevert burgonyapüré, bűnösen és egyszerűen zseniális, és hogy az élvezeteket megduplázzák, tetején egy egész kakastaréj. A cassolette-en található borshab megosztó lehet. A fehérbors jellegzetes aromája az egész összeállítás animális vonásait erősíti, kinek bejön, kinek nem. Ezzel együtt, elemeiben és összhatásában is csillagos színvonalú étel, bár főételként talán megfelelőbb helyre kerülne.

Főleg, hogy tartalmas, tejszínes krémleves trió követi (mivel az üdvözlőfalatok között is előfordult egy hasonló textúrájú és méretű leves, a sorban gyakorlatilag négy egyforma levest kapunk). Burgonya, turbolya és tonkababos zellerkrémleves - mindhárom esetében előbb jön a tejszín és nem kevés vaj íze, mint a zöldségé. Kissé nehéznek ítélem, némi texturális változatossággal talán egy kis izgalmat lehetne vinni a sorba. Durbincs sáfrányos salottahagymával és szalonnahabbal –kiváló, harmonikus kompozíció, amelynek kiemelkedő eleme a halra szórt narancssó, amely az egész tányért élettel és izgalommal tölti meg.

Az össz-gasztronómiai élmény tekintetében az étterem egyértelműen vezeti a hazai élmezőnyt. A hazai csúcséttermekben az alapanyagok minősége és a szakszerű technológiák tekintetében szerencsére az utóbbi években kialakult egy többé-kevésbé stabil színvonal. Amiben a Chateau Visz kiemelkedik, az elsősorban az a komplex kifinomultság és elegancia, ami az ételsort végig kíséri. Az étterem jellegéből adódóan itt nyilván több lehetőség is nyílik a komoly műhelymunkára, kézműves kiegészítők (sók, esszenciák, fűszerkeverékek, zselék, stb.) készítésére, ezek pedig pontosan azok az elemek, amelyek a konyhát igen erősen meghatározzák. Az ételeket harmónia, elegáns dinamika és változatosság jellemzi, a konyha átgondolt, precíz és nagyon összhangban van a saját környezetével és közegével. Kétségtelenül nem hétköznapi, sem jellegben, sem árban. Különleges, ünnepélyes vagy romantikus alkalomra azonban igazi kényeztetés, amely néhány órára egy másik időszámításba repít.

Megjelent a Népszabadság Top 50 Étterem című kiadványában.