Érkezésünkkor barátságosan fogadnak a felszolgálók, majd az emeleti terembe foglalt asztalunkhoz vezetnek. Az enoteca hangulatra mindössze a személyzet borozós köténye utal. A süppedős, mogyoróbarna „suba” szőnyeg már sejtet valamit a majdan elénk táruló designból. Az emeleti terembe lépve igazán kifinomult érzékkel megtervezett és kivitelezett belső enteriőr fogad. A stilizált medallion székek fekete és halvány bézs virágmintás kontrasztja és a fehér, fényes falburkolat nagyon szépen élnek egymás mellett. Egy londoni fine dining emléket juttatott eszembe – minden elismerés érte. Az asztalunkhoz lépő felszolgáló udvariasan leültet, majd kezembe adja a pohárral is rendelhető italok listáját. Ezután megkapjuk az étlapot, ami nagyon-nagyon szűk választékot kínál. Mindössze öt étel szerepel rajta, ami még a hasonló típusú éttermek esetében is kevés. Tavasszal a Babelből érkező Kovács Árpád séf váltotta Molnár Gábort a konyhán, talán az átállás is közrejátszhat a szűk kínálatban.

Előételnek tengeri sügér sashimit marinált fehér bébi spárgával és currys zöldségpüré-levest rendelünk. Míg az előételekre várunk, házi sütésű fehér és barna kenyeret kínálnak kevés sós vajjal. Az amouse bouche megjelenésében nagyon reprezentatív: apró, szögletes tányéron gyönyörű katonás rendbe állított három apró falat. Hideg libamáj-terrin passiógyümölcs-velővel, mellette borjúnyelv cukkinis ruccolahabbal és végül krémes polentán kacsa-rillette. A libamáj savasságát a passió gyümölcs savanyúsága messze felülmúlta, kifejezetten zavaró volt és talán a vacsora egyetlen igazán komolyan kritizálható darabja. A mellette lévő borjúnyelv a ropogós cukkínivel és ruccolahabbal már út a mennyország felé, és a lágy polenta a kacsa-rillette-tel maga az éden. Aki ilyent tud, az már szinte mindenre képes. A sous vide borjúnyelv puha, de feszes állagú, a zöldség roppan. A polentás kacsa ízére még sokáig emlékezni fogok. Miután felocsúdtunk a köszöntő falatok okozta ámulatból, megérkezik az előétel és a leves. A sashimi és a marinált bébi spárga kicsit naturális ízű, de tulajdonképpen nagyon szerethető így is, frissessége roppanóssága épp eleget nyújt.

A galamb és a kacsa húsa tökéletes, a galamb omlik a szájban. A kacsa viszont – megfelelő steak kés hiányában – csak nehezebben adja meg magát. A burgonyapüré íze csodás, állaga talán a nem jól megválasztott burgonya alapanyag miatt kicsit nyúlósabb. A húsok alá öntött mártásnak még egy kis forralás, redukálást kellett volna, mert a két vörös hús töményebb, mélyebb ízeket is elbírna. Az élmény így is maradandó. Régen találkoztam ilyen jó ízeket felsorakoztató fogásokkal. A desszerten nem kell sokáig dilemmáznunk, mindössze egy van belőle az étlapon.

A mignardise-ként kínált macaron ugyanabban a magas régióban mozgott, ahol a kezdő fogásunk. Az egész vacsora alatt a konyha nagyon magas szintű munkájáról adott tanúbizonyságot. A kiszolgálás végtelenül kedves, könnyed, figyelmes. A számla végösszege 19 ezer forint volt szerviz díjjal. Megérte!