Van ez a hely a Podmanicky utca melletti miniatűr Szobi utcában, ahová már nyitása óta odaszokott az ázsiai konyhára nyitott és éhező hazai vendégkör. Utóbbi elsősorban világlátott fiatalokból, sokat utazott középkorúakból és sok-sok expatból, vagyis Budapesten élő külföldiből tevődik össze. De találkoztunk már itt ebédjét csinos asszisztensével töltő ismert politikussal, csicsergő csajpartival, és randizó egyetemistákkal is. Egyszóval, a közönség pont olyan sokszínű és eklektikus, amilyennek azt egy budapesti thai kifőzdében képzeltük.

A Parázs Presszó pincehelyiségben található, ami nem egy szerencsés adottság, sötét és nehezen szellőzik, magyarul a ruhánk megsínyli. A berendezés puritán, valójában leginkább irreleváns, de van egy-két hangulatosabb szeglet, sőt kikapcsolódásra alkalmas párna is. Több fogást végigkóstolunk, és mindegyiknél ugyanarra a következtetésre jutunk: tisztességesen elkészített ételek, amelyekben benne van minden íz és erő, amit itt várunk. Mind a kókusztejes csirkeleves mind a csípős-citromos rákleves kiváló, tömegesen kikandikál belőle a thai citromfű, a kaffir-lime levél és a galanga szeletek, így kétség sem fér hozzá, hogy ebből aztán semmilyen autentikus hozzávalót nem sajnáltak. A rákleves tele van korrektül előkészített, és megfelelő ideig főzött garnélával, amely puha és finom. Fagyasztott termék, de 700 forintos levestől nem várom el a csúcsminőségű alapanyagot. Ez egyébként a többi ételben is megnyilvánul: a húsok, zöldségek, rizsek közepes minőségűek, inkább olcsó termékek, az íz viszont mindegyikben a helyén van. A zöld curry korrekt, a thai marhahús saláta, vagy a sertés saláta (darált hús, fűszerekkel, csípős-savanyú, zöldcitromos, halszószos öntettel, sok hagymával összeforgatva) remek, a pad thai friss, rajta a tofu kiváló, az adagok emberesek, ki is fognak rajtunk. Minden ízben megvan a thai konyhára jellemző összetett egyensúly, bár inkább rusztikus, mint kifinomult formában – de örüljünk neki, hogy legalább ilyenünk van. Az egyensúly az én ízlésem szerint néha kissé megbillen a cukor felé, a levesek fele ilyen édesen még izgalmasabbak lennének, a chilivel pedig bánhatnának nagyvonalúbban, bár ez aztán tényleg nyilván ízlés dolga. Ezzel együtt, ha thai ízekre vágyom, Budapesten per pillanat ez az egyetlen szóba jöhető opció.