Első benyomások
Jó érzésekkel indultunk a napokban megnyílt La Rosába, mert a megnyitóról született írások és főleg az ételfotók kiváló minőségű, izgalmas, gusztusos, jóízű, olaszos-spanyolos fogásokat ígértek.
A szóban forgó napon, hétvége előestéjén egyedüli vendégekként üldögéltünk az Ó utcai helyen. Egy teázó fiatal páron kívül az étterem tulajdonosi köre vacsorázott velünk egy időben, ami kifejezetten jó jelnek számít, hiszen egy kínai étteremről is úgy derül ki, hogy jó, ha azt tapasztaljuk, hogy az egész kínai család ott vacsorázik egy sarokban.
A Segál Viktor konyhája helyén nyílt étterem nagyjából megőrizte az akkori modern dizájnt. Kár. Mert a neve és a meghirdetett karaktere szicíliai vonalat és spanyol beütést ígér, ami hangos, családias, olaszosan jó hangulatú, kifejezetten táplálkozásra inspiráló közeget jelentene, ez itt pedig egy határozottan rideg (bár dizájnos), megkockáztatom, arctalanra sikeredett interior lett. Ezt az érzetemet csak fokozta, hogy a hely – adottsága miatt – gyakorlatilag egy modern irodaház lépcsőházában található, ami némi hangulatos ellensúlyt megérdemelne.Érkezésünkre hamar asztalunkhoz lépett a pincér, étlappal, italajánlattal. Egy egyszerű, száraz kaliforniai fehérbort választottam, semmi különös, de megfelelő hőfokon, kellemes aperitifnek bizonyult. Sajnos az italokkal együtt nem érkezett üdvözlőfalat, ami – a megnyitó bruscettái láttán – pedig igazán jóleső és elvárható lett volna.
Az étlap 4-5 féle előételt, ugyanennyi főételt és 2-3 édességet kínál. Egy lazac carpacciót és egy paradicsomos consommét rendeltünk szív raviolival. Az első fogások viszonylag rövid várakozási idő után meg is érkeztek. A lazac carpaccio tekintélyes mennyiségű, friss és jóízű halból készült tányér. Bár a szeletek nem kifejezetten a nagykönyvben megírt vékonyságúak, sőt kifejezetten húsosok – ez ebben az esetben nem volt zavaró. A halszeletek fekete borssal megszórva, némi galambbegy salátával - díszítésképpen – és egy kis tálkában szójaszósz kíséretében érkeztek. Hiányzott a só, az ott helyben, frissen őrölt bors zamata, némi hagyma és egy kis savanykás íz. Finom volt a lazac, de nem hozta a carpaccio paradox módon rafináltan egyszerű, mégis bonyolult ízvilágát. A paradicsomos consommé elnevezés megtévesztett. Egy izgalmas paradicsomlevest vártam, ehelyett egy normál erőleves érkezett, enyhe paradicsom ízzel és szív alakú hússal töltött raviolival.Főételként egy izgalmas és egy klasszikus tányért, langusztafarkakat pirított libamájjal korianderes salátaágyon tálalva és báránycombot rózsaborsos vörösborszörpben választottunk.
A libamáj langusztafarok helyett mindössze 3-4 pirított garnélarákocskával került a tányérra. A libamáj krémes állagúra sült, a rákokkal sem lett volna semmi baj, ha a méretük és fajtájuk felett sikerült volna napirendre térnünk. A salátában a friss koriandert nem sikerült felfedeznem.A klasszikus báránycomb gondolatára szaftos, kicsit „recegős hús” látványa jelent meg lelki szemeim előtt, enyhén folyós állagú vörösboros szószban, vidám rózsabors szemekkel bőven meghintve. Ehelyett két túlsütött, vastag cipőtalpat kaptam. Hogy a hús külseje szárazra pirult, azt még elnéztem volna a konyhának, ha belül omlós puha szaftos maradt volna a szelet. Sajnos, a mélyhűtőből „észhez térített”, kiszárított, kemény húst kaptam. Hiába kerestem a mentséget – nem találtam. A köret némi burgonyapüré ágyon zöldség concassé, igazán szép mutatott és könnyen meg is adta magát. A mártást egy nyúlós-ragadós, vörösboros, édes, valójában egy zselatinos szörpre emlékeztető öntetként tudnám jellemezni, sokat nem rontott a húson, de nem is sikerült tompítania a sokkot.
Az édességekre sajnos nem maradt időnk, mert bár továbbra is csak mi és a tulajdonosok ültünk az étteremben, a második fogásunk viszonylag hosszan váratott magára.A kávénál viszont végre megérkezett hely olasz szelleme. Az egyik tulajdonos fiatalember maga jött megérdeklődni milyen kávét szeretnék. Hosszan tárgyaltuk, hogy milyen is legyen a macchiato, rövidebb-hosszabb-keményebb vagy lágyabb habbal, majd amikor formába öntöttük az igényeket, azzal távozott az asztaltól, hogy ő maga készít nekem egy valódit. Így is lett, a kávé olyan volt, ahogy az olasz nagykönyvben meg van írva. Kár, hogy ez a figyelmesség és tökéletességre való törekvés csak az utolsó percben érkezett el hozzánk.
Hazatérve, újra végigolvastam a megnyitóról és főleg annak menüjéről készült írásokat és sajnálttal állapítottam meg, hogy a mi választékunk még csak halványan sem emlékeztetett arra a vidáman ínycsiklandó forgatagra, amivel a tulajdonosok megörvendeztették a debütálása érkezett vendégeket. Mintha közben étlap és stílusváltás történt volna a még szinte meg sem nyílt étteremben. Becsalogattak valamivel, majd kaptunk valami egészen mást, ami köszönő viszonyban sem volt a „szuvidolt” bornyúnyakkal.Mi történik a La Rosában?
A tesztelés időpontja: 2010. február . A kritika az étterem akkori teljesítményét értékeli , amely azóta változhatott.Címkék: La Rosa
« Vissza a TESZTEK rovatba.
Szulák, fürj és tsai.
Olyan éttermet, amely az Üllői út külső vége felé, egy lakótelep mellékutcájában található, és mindehhez ráadásul vietnami, Magyarországon szinte kizárólag itt élő külföldiek szoktak felfedezni, akiknek hiányzik a más –multikulturálisabb- városok sokszínű gasztronómiai élete –értem ez alatt a tucatnyi ázsiai, vagy arab éttermet, ahová az ember csak úgy, különösebb rákészülés nélkül, hétköznap beugrik –egy gyors curry-re, tagine-ra, vagy tavaszi tekercsre. »
Zánka felől a falu elején, Tapolca felől a falu túlvégén, Kővágóörsről jövett pedig jobbra fordulva a stop-táblánál található a Kővirág Panzió és Étterem, ahol súlyos titkok szunnyadnak, ki tudja mióta és még meddig. »
Blogkóstoló
A Dining Guide szervezésében, a Tefal fő támogatásával és az ötletgazda Fűszeres Eszter meghívására hét gasztroblogger receptjei elevenednek meg a Tabáni Terasz vendéglő hangulatos udvarán berendezett látványkonyhákban szeptember 11-én 12-24 óra között. Bővebb információért és jelentkezésért klikk a képre. »
Először magyarul a Larousse
Hetente újabb szócikk az oldalon
A Larousse Gasztronómiai Lexikont először 1938-ban adták ki, azóta az egyik legfontosabb referenciakötet a gasztronómusok számára. Magyarul novemberben jelenik meg, kedvezményesen megrendelhető az oldalunkon. A lexikon rovatunkban hetente újabb szócikkeket közlünk a kiadványból. Ugyan a húsvét még messze, viszont legalább lesz elég időnk, hogy megtanuljuk a navarin készítését. »
2010. TOP10 étterme
Hogy idén kik kerültek be a TOP10–be azt június 3-án az Aranyszarvas étterem teraszán jelentette be Wiszkidenszky András, a zsűri elnöke. »
A Costes
az Év Étterme 2009 győztese
A január 20-án megrendezett nagyszabású gálán derült ki, hogy ki nyerte el a Dining Guide díját, azaz ki lett a 2009-es Év Étterme. A Dining Guide ínyenc közönséget reprezentáló 36 fős társadalmi zsűrije a Costest találta az év legjobbjának. »
Dining Guide
újságíró pályázat
Az írások
Nagyon sok anyag érkezett a gasztronómiai újságíró pályázatra. A karácsonyt végig olvastuk, majd győztest hirdettünk Láng László személyében. A beérkezett pályázatok nagy részét most publikáljuk, hiszen mind értékes és közérdeklődésre tarthatnak számot. Várjuk a véleményeket. »
Dining Guide ételfotó pályázat
A képek
Egy ételfotó nem csak a gasztronómiai élmény ígéretét, a részletek gazdagságát hordozza, de készítőjének személyiségét, egyéni stílusát is. Ezt kerestük a benyújtott pályaművekben is. »
Gabonakör: körkép mindennapi kenyerünkről
Megjelent a Tudatos Vásárló magazin Kenyér - Gabona című száma
Érdemes körülnézni, és megtudni, hogy milyen egészségi hatásai vannak a gabonából készült termékek fogyasztásának, és hogyan hat a környezet állapotára ezek előállítása. A Tudatos Vásárló ezeket a szempontokat gyűjtötte össze új, „Kenyér-gabona” témájú számában. Emellett olyan hétköznapi praktikákba is beavat az újság, hogyan érdemes kenyeret választani. A magazin akkreditált laboratóriumi tesztnek vetette alá a tíz legnépszerűbb étolajat is. »
A 8 legjobb hely családi ebédre
Nem egyszerű műfaj, amikor olyan helyet kell találni, amelyik mindenki ízlésének megfelel. Mi igyekeztünk. »
A legjobb büfék
Mit és hol eszik az ember, ha siet és éppen nincs is túl sok pénz nála? Összegyűjtöttünk olyan büféket, amelyeket Budapesten érdemes útba ejteni egy gyors, olcsó és finom harapnivaló erejéig. »
A legjobb csúcs-
cukrászatok
A gazdag cukrászörökség és -hagyomány ellenére nem is olyan könnyű olyan cukrászdákat találni, amelyek modern szemlélettel, kiváló minőségű alapanyagokkal dolgoznak. »
Zöldfűszeres sajtkrémmel töltött császár-
zsemle
Limara receptje
Limara is "zölden gondolkozott" és a receptversenyünk kapcsán egy zöldfűszeres sajtkrémmel töltött péksütemény jutott először eszébe. »
Így készül a Zazzi macaronja!
Nemrég a Zazziban jártunk, beszélgettünk a cukrászokkal és a közös sütés sem maradhatott ki. Hát persze, hogy macaront készítettünk. »
Miguel örömfőzése
konyhafőnöke
Június óta ismét a Costes-ben Miguel Rocha Vieira, az étterem régi-új, portugál konyhafőnöke. Azt mondja, az egész nagyon emocionális döntés volt. »
Navarin
Larousse Gasztronómiai Lexikon szócikke
Birkaragu, burgonyával és/vagy különböző zöldségekkel (a navarin „tavaszi módra” esetében primőrzöldség a köret). »
Így készíts pikáns szilvalekvárt!
Az egyik legsokoldalúbban felhasználható gyümölcsünknek épp most van a szezonja. A pink.hu elárulja, honnan származik, miért hasznos, és természetesen ajánlanak egy jó kis lekvárreceptet is. »
Hozzászólni, illetve új topicot létrehozni csak regisztrált felhasználóink tudnak.
Belépés