Első benyomások
Ez a hely az igazi magas labda, amiről minden kezdő gasztronómiai írópalánta álmodik.
Kifejezetten kínosan érzem magam, berzenkedik a lelkiismeretem is, hogy megint belefutottam a nyilvánvalóba. Hogy jövök én ahhoz, hogy egy, a déli órákban, a sűrű hóesés ellenére is zsúfolt étteremről lerántsam a leplet. Egy olyan helyről, melynek elégedetten jóllakott közönsége, mérgezési tünetek nélkül távozik, méghozzá a közelgő visszatérés ígéretével a tekintetükben.
Elbizonytalanodtam, vajon egyáltalán érdemes-e írnom erről. Akár azt a megoldást is választhattam volna, hogy szóra se méltatom az itt folyó, vendéglátásnak csúfolt tevékenységet. Mégis megírom, még ha így kénytelen vagyok súlyához mértnél lényegesen bővebben beszámolni az itt tapasztaltakról. Mi az, ami mindenkinek tetszik, csak éppen nekem nem? Miért nem tudok belenyugodni, hogy a mennyiség legyőzhetetlen érv, és bármilyen bülbül hangon, vagy gonzó stílusban ostorozom is, nem lehet igazam, mert a tapasztalat ellenem szól. Ahol ennyi jó ember nyikkanás nélkül elfogyasztja az ebédjét, ott nem lehet baj.Adva van egy kis belvárosi utca: a neve Magyar. Pont annyira eldugott, mint amennyire elismert a magyar gasztronómia világviszonylatban. Talán ez a szerencsénk, mert, ha a mostani állapota válna széles körben ismertté, akkor velem fanyalogna itt még egy busznyi turista is. Tehát ünnepelhetjük azt a kivételes mázlit, hogy konyhaművészetünk igen csak enigmatikus a világ népei számára, hogy önönmagunkat ne is említsem.
A kis utca egyik házában működött a Baraka és később Segal Viktor étterme. Ha a még távolabbi múltba meresztjük tekintetünket, akkor - ha nem tévedek - itt állt a Légrády féle, nagyon, de nagyon ínyenc és mindenekfelett magyar étterem. Hol van az már?Ahogy a ma itt működö Ruben étterem étlapjába mélyedek, többnyire a magyar étlapokról ismert fogások kacsintgatnak rám csalogatóan kedvező árfekvésben. De az én kisördögöm nem hagy nyugodni: hogyan lehet ezeket ennyi pénzből előállítani? Már a dobozos expressz ételek kapcsán is megfogalmazódtak bennem ezek a kételyek, bár ott a nagyüzemi gyártás némi magyarázattal szolgált úgy a minőségre, mint az árképzésre. Körülöttem a hivatali, munkahelyi félórások fogyasztják ételeiket, és étkezési utalványokkal egyenlítik ki számláikat. Üsse kő, most már nincs menekvés, berendelem, amit kedvemre valónak találok: nem a menüt, hanem a la carte fogok étkezni, az idő sem számít.
A csábítóan hangzatos padlizsános parajtortácskát kérek előételnek grillezett, füstölt gomolyasajttal, paprikamártással. Közben arra is van időm, hogy szemügyre vegyem a környezetet. Újdonságként hat az emeletre vezető lépcsőkorlát vas ciráda motívumainak megjelenése az egyik falfelületen és az asztalokon lévő papír alátéteken. Amúgy ugyanaz a bútorzat, mint Segal idején. Az új üzemeltető nem a külcsín drasztikus megváltoztatásával vette birtokába a helyet, remélhetőleg erőit a konyha teljesítményére összpontosítja.Érdekes kiszerelésben kerül elém a padlizsános parajtortácska. Nem hiszem, hogy nagyon messze járnék az igazságtól, ha azt gondolnám, hogy ez a becéző elnevezés valami aprócska padlizsán, paraj és gomolya egymásra tornyozott elegyét jelentené a többségnek, amit élénk színű paprikamártás tesz pikánssá. A gasztronómia mai állása szerint a mártás nem feltétlenül a mindent elöntő vörös hungarikumból kell készüljön, hanem lehetne kápia, akár kaliforniai paprika is. Amikor itt tartok álmodozásomban már előttem díszeleg lisztes paprikás mártásban úszva néhány könnyedén megfuttatott parajlevél, alatta olajban tocsog két padlizsán szelet, és az egész tetejében a gomolya. A „mártás” feltehetően az étlapon szereplő töltött paprika mellől származik, amivel egyúttal sikerült ízelítőt kapni abból is. Egyedül a gomolya értékelhető, bár az is sósabb az elviselhetőnél, de mégis hoz valamit vonzó füstös ízéből.
A „citrusos kacsaleves gnocchival” tekintélyes méretű ibrikben érkezik, vagyis inkább a tejfölös kacsaragú leves krumplis gombóccal, mert már látványra is inkább ez a robusztusabb elnevezés illik rá. A tejföl szabálytalan csomókban uralja a levet, ami egy mindent-bele-lére emlékeztet, tele túlfőtt zöldségekkel, már-már áthatolhatatlan mennyiségben, és itt-ott megállapíthatatlan származású csipetnyi hús cafatokkal és két-három megkeményedett gyári gnocchi. A citrus is jelen van: az ibrik vastag szélébe tűzve, mint az egyszeri ember pörge kalapján a madártoll.Hozzáteszem, hogy az adagok hatalmasak, ahogy az a magyar konyhában elvárható, mert a pénzemért aztán legyen valami a tányéron...(ban)…
Ennek a hagyománynak a jegyében púposodik előttem a brassói aprópecsenye. Jól odasült méretes krumpli kockák, színre még vonzóak is, de mikor ráharapok ellenállást nem tanúsítva esnek szét: határozottan túlkészült. A vasorrú bába arcbőre nem olyan ráncos, mint az ételbe zsúfolt zöldborsók héja. Nem gondolom egy percig sem, hogy a csimbókosra nyesegetett hús zsenge szűzérme volna. Az adag egészében szép nagy: lecsó alapon húst főztek, pirítottak, beleömlesztették a ráncos zöldborsót, majd a tetejét bőségesen megszórták a jolly-joker sült burgonyával, ami még sokféle fogásban hasznosítható. Ezt hívják vállalkozói konyhának, ahol minden mindennel párosítható. Kezdem érteni az öngyilkosan alacsony árakat. Valamit valamiért. Mert ha a dobozos ételekkel kell versenyezni, akkor szomorúan jelenthetem, hogy a Ruben alulmaradt ebben a nemtelen küzdelemben. A tesztelés időpontja: 2010. január . A kritika az étterem akkori teljesítményét értékeli , amely azóta változhatott.Címkék: Ruben
« Vissza a TESZTEK rovatba.
Az Onyx az Év Étterme 2011 győztese
Közép-Európa legjobbja a szlovén Pri Lojzetu
A január 19-én a Sofitelben megrendezett nagyszabású gálán kiderült, hogy a 2011-es Év Étterme az Onyx. A legnépszerűbb fővárosi étterem a Mák, míg a legkedveltebb vidéki a Kistücsök lett. A szlovén Pri Lojzetu kapta a legkiemelkedőbb közép-kelet-európai étteremnek járó CEEfood-díjat. »
Év Étterme 2011
Képszemle
Mondanánk mi szívesen szövegben, szubjektíven, de a képek úgyis magukért beszélnek. »
Olcsóbban nálunk a Tésztavarázs
Csupa könnyen elsajátítható recept található ebben a nagyszerű gyűjteményben, amely minden klasszikus tésztareceptet a lehető legegyszerűbben mutat be. A 3 Michelin-csillaggal rendelkező Michel Roux tudása a klasszikus francia iskolában csiszolódott és több mint 30 évnyi tapasztalattal és óriási gyakorlattal rendelkezik a tésztakészítés terén. A könyv kedvezményesen megrendelhető az oldalunkon. »
Kedvezményesen a Larousse Gasztronómiai Lexikon
A Larousse Gasztronómiai Lexikont először 1938-ban adták ki, azóta az egyik legfontosabb referenciakötet a gasztronómusok számára. Magyarul is kijött, kedvezményesen megrendelhető az oldalunkon. »
A legjobb rántott húsok
Panko, tisztított vaj, fledermaus
Magyarország nem enged a rántott húsból. Nem nehéz megjövendölni a műfaj feltámadását. Egyelőre azonban csak pár helyen készítik igazán jól. »
A 10 legjobb ázsiai leves
Most mondja azt valaki, hogy nincs itt multikulti. Aki keres, az talál, ezt bizonyítja az alábbi listánk is, amelyben a legjobb ázsiai leveseket gyűjtöttük össze. Vigyázat, ha egyszer megkóstolják, többet nem szabadulnak tőlük! »
Pálinkás nyúlsajt
korianderes tökpürével és tőkegomba salátával
Az Év Étterme 2011 gála egyik legnépszerűbb fogását az egri Zsálya bisztró séfje, a Tetrabbittel közös receptversenyünk profi győztese, Meskó Norbert szállította. »
Mogyoró likőrös mascarpone-s szelet
Édes és Keserű receptje
A legtalálóbb jelző a “gazdag” lenne erre a süteményre. »
Az északi konyha szolgálatában
Két magyar is dolgozik Dánia egyik legjobb helyén, a fantasztikus környezetben fekvő Svinklove Badehotel éttermében. Őket kérdeztük egyebek közt arról, hogy milyen érzés testközelből tapasztalni napjaink legjobb konyhájának kikiáltott északi konyhát. »
