Létezik ugyebár egy olyan növény, hogy kokacserje, amely Dél-Amerikában őshonos, és amelynek esetleges jótékony hatásairól egy itáliai tudós, Paolo Mantegazza már 1859-ben publikált. Ezt az írást használta fel egy francia kémikus, Angelo Mariani, amikor megalkotott egy ütősebbnél is ütősebb italt, amely bordói borból és a kokacserje leveleiből állt. Az ital afféle jollyjoker lett, ő maga digesztívnek, aperitívnek, energiaitalnak és általános gyógyszernek minősítette, és azt állította, mértékletes mennyiségben még gyerekeknek is ajánlott.
A Vin Mariani hatalmas siker lett Párizsban, majd egész Európában és az Egyesült Államokban is. Mariani nagy hangsúlyt fektetett a marketingre is, és kortárs művészeket kért fel, hogy hirdetéseket tervezzen neki. Az sem jött rosszul, hogy a fentebb említett Leó pápa tett egy olyan kijelentést, miszerint az ital még ott is segít, ahol az ima már kevésnek bizonyul.
A Vin Marianinak rengeteg rajongója volt. Durvább szóval hívhatjuk őket függőknek is. Bár a kokain szájon át történő alkalmazása kevésbé addiktív, a szer ettől függetlenül így is nagyon erős volt. A borban található etanol úgy működik, mint egy oldószer, ami az utolsó cseppig kihozza a szert a kokalevélből. És amikor a kokain és az alkohol keveredik, akkor a kombinációból létrejön egy harmadik anyag, a kokaetilén, mégpedig akkor, amikor a méreganyagok anyagcseréje megtörténik a májban. A hatás eufórikusabb, erősebb és mérgezőbb, mint amikor "csak" alkoholról vagy kokainról van szó.
Persze semmi sem tart örökké, és ennek a bulinak 1906-ban vége lett. Bár a Vin Marianiból készült kokalevél-mentes változat is, az természetesen labdába sem rúghatott egy olyan ital mellett, amelyet eredetileg szintén kokalevélből készítettek, és amelyet ma is úgy hívnak, mint akkor: Coca-Cola.
