Az étterem miközben ellátja a szállodával járó feladatokat is, egy jottányit sem enged a megszokott minőségből, legfeljebb közvetlenebb stílusban, lazább környezetben teszi ezt. Egyrészt az enteriőr bisztrósabb, ha van ilyen kategória: barátságos fafelületek, abrosz nélküli asztalok, bokszok is, jelentős élő zöld növényzet, és közvetlen ki-bejárás az utcára. A szerviz miközben engedett a ceremoniálisnak mondható csillagos stílusból, ha lehet még szakértőbb, empatikusabb, formátumos sommelier kivételes borválogatással áll rendelkezésre.
Kacsamáj és ökörfarok terrine, tavaszi zöldségek „a la Greque” - fotó: Kaunitz Tamás
A déli órákban próbálkoztam egy válogatással, hogy mit is jelent a közvetlenebb stílus. Elegáns kontraszt, ahogy a míves evőeszközökhöz rendkívül letisztult szín és formavilágú kézműves fazekas tányérok párosulnak, a borospoharak pillekönnyűek, a vizespoharak muranói remekek, idomulnak az emberi kéztartáshoz. Mondanom se kell, hogy ennek megfelelő igényűek az ételek is, formailag a korábbi precizitással készülnek, minden egyes bébi sóska vagy sarkantyú levélnek meg van a helye a tányéron, de a megjelenés szoros összefüggésben van az elérendő céllal, miszerint a tányéron elfoglalt helye, mennyisége, hogy milyen beavatkozáson esett át, meghatározza az íz regiszterben a funkcióját. Semmi elnagyoltságot nem enged ez a stílus, miközben mégis az embernek az első benyomása az, hogy maga a természet adta ezeket a tányérkompozíciókat.
Füstölt makréla, karalábé, szezám - fotó: Kaunitz Tamás
Bátor összetétel a krémes állagú kacsamáj és a benne csíkokként megjelenő ökörfarok. Klasszikus ellentmondás, aminek sikeres a feloldása. Talán éppen a hely szellemét leginkább leíró kompozíció.
A makréla azt hiszem minden formájában felismerhető, nehezen összetéveszthető más hallal, a füstölés ezt még inkább erősíti, a karalábé textúrák oldják a hal „szigorúságát” üde veteményeskertbe helyezik, jót tesz neki.
Grillezett fekete lazac, spárga, árpa, ’Vierge” szósz - fotó: Kaunitz Tamás
Steak méretű teljesen fehérhúsú hal, a „szűz” szósznál kevés természetesebb létezik, mondhatom némi elfogultsággal, a citrom, olívaolaj, aprított paradicsom és bazsalikom az alapösztönöket szólítja meg, most is sikerrel. A spárga istenadta keserűsége vibráló üzemmódba helyezi a hal tenger adta ízét.
Csokoládé, csokoládé, csokoládé - fotó: Kaunitz Tamás
A desszert egy nagy csokoládé összeborulás, amúgy pedig egy kiscsibét formáz, ahogy éppen kikel a tojásból. Üde, játékos, szerethető.