Két ember, két nézőpont, két megközelítés. Számtalan közösen eltöltött óra, sok-sok étteremben, itthon és külföldön, kifőzdében és háromcsillagos helyeken egyaránt. Ezernyi közös éttermi élmény, több év, évtized tapasztalata. Ezzel a múlttal vág neki két figura a városnak. Egy cél hajtja őket: minél jobb reggelizőhelyeket találni.  Sorozatunkban Schiffer Miklós stílustanácsadó és Herczeg Zoltán, a Dining Guide felelős kiadója reggelizőhelyeket tesztelnek. Előbbi elsősorban a hely hangulatát, atmoszféráját és stílusát, utóbbi az ételek minőségét veszi górcső alá. Most egy régi, valódi klasszikusnak számító helyre látogattak.

Schiffer Miklós:

A Két szerecsen egy budapesti klasszikus, ahova bármikor érdemes beülni, mert megbízható minőséget, szerethető kiszolgálást és békebeli polgári hangulatot áraszt.

A Nagymező és Paulay Ede utcák  sarkán található nagy üvegportálos kávézó és találkahely, olyan hely, ahol  a magyar szó mindig idegen nyelvek zúgásával keveredik, hiszen a városban sétáló utazók (mert ez nem a turisták helye) és az itt élő külföldiek is legalább annyira kedvelik, mint az itt élők városlakók. Ennek az étteremnek varázsa van, amit a névválasztás csak felerősít, hiszen az egykori gyarmatáru üzlet keleti hangulatából itt maradt valami, amit a csillárok stílusa, a falon lógó a gyarmati világot idéző képek, a falak és textíliák színvilága tesz nyomatékossá. De mindez megmarad finom keretnek, nem válik giccsessé és díszletessé, hanem teljes természetességgel olvad bele a thonet székes, kávéházas hangulatba és Terézváros színes, mai forgatagába. Az atmoszféra itt marasztaló, aki ide betér, szeret hosszasan időzni, ezért érdemes előre asztalt foglalni a déli és esti időszakban. A reggeli hangulat itt különös, mert a mindig nyüzsgő és zsúfolt Nagymező utcán ilyenkor még gyerekjáték a parkolás, az utcák szinte kihaltak.

A kiszolgálás mindig kedves és őszinte, az itt dolgozók legtöbbje már hosszú évek óta hű a szerecsenekhez, jó hogy itt sok régi arccal találkozhatok,  igaz a reggelinkre kissé sokat kellett várni, de mivel marasztaló a környezet, itt ez is megbocsátható.

img_9721

Herczeg Zoltán:

Friss kenyérrevaló reggeli:

Friss baguette, körözött, snidlinges tojáskrém, tepertőkrém, primőr zöldségek, frissen facsart narancslé vagy grapefruitlé, és kávé.

A klasszikus kenyérrevalónak nevezett krémek finomak, jó ízűek, nekünk egyértelműen a tojáskrém tetszett a legjobban. A primőr zöldségeken itt rusztikusra vágott tv paprikát, paradicsomot és uborkát, valamit lilahagymát értenek, ez utóbbit valószínüleg csak a „bátrabb” reggelizők számára. A hozzá kínált baguette friss, szép levegős szerkezetű, roppanós héjú, a jobb fajtából való…

img_9712

Rántotta füstölt sajjtal és rukkolával:

A három tojásból, szépen, szaftosan elkészített rántotta a füstölt sajttól külölegesen finom, a sajt mennyiségének aránya a tojáshoz jól eltalált, mindkét összetevő íze egymást segítve, és nem elnyomva érvenyesül. A rántottára frissen halmozott rukkola friss, fémesen zöld íze nagyon szépen egészíti ki ezt az amúgy sem nehézkes tojásrántottát. Ezzel a felszolgálónk ajánlására választott tojásétellel nagyon elégedettek voltunk. A kísérőként az előzőleg már megismert baguettet kaptuk.

img_9715

A mindenhol kötelezően kipróbált ételeink:

–    Vajas croissant: könnyed, szép levegős szerkezetű, jól barnára sütött és finom ízű.

–    Roppanós virsli: ez is rendben, tényleg roppan, kifejezően hús ízű, és a hozzáadott tormával és a baguettel verhetetlen klasszikus.

–    Kávé: klasszikus olaszos pörkölési aromák, mély kávé íz, a ma oly divatos savak nélkül, pont úgy ahogy elképzeltük.

A Két Szerecsen sok éve hozza a tőle elvártakat, nagyon jól éreztük magunkat, minden rendben volt, talán csak kis észrevételünk lenne. Kértünk, de nem kaptunk friss gyömbérből készített teát, mondván, hogy, nincs a házban friss gyömbér. Ezt nehezen hittük el, az amúgy komoly konyhát működtető bisztróban. De ennél nagyobb bajunk sose legyen.