"Amióta híre ment, hogy elköszönünk, egyszerűen folyamatosan szól a telefon, jönnek az üzenetek, levelek, kérdésekkel, csodás szavakkal. Ez annak ellenére is egészen megható, hogy szerintünk fontos lenne úgy élni az életet, hogy ne csupán a küszöbön állás és az elköszönés súlytalan állapotában legyen bátorsága, akarása az embernek mondani és odaadni, amit kell, hanem minden egyes napban benne kellene lennie a most-nak súlyt adó odafigyelések megtartó erejének. Ami a szünet hátterét illeti. Ha van egy jó történet, abban valamennyi elemet sorra véve finom intelligenciával és őszinte szívvel fel kell ismerni azokat a csúcspontokat, amikor egy picit meg kell állni. A nyitástól eltelt időszak rendkívül intenzív és gazdag volt, elősorban nemzetközi megágyazásban, ami több elemében arra erősített rá, hogy van még dolgunk, és sok szép vár ránk. Bátorsággal és alázattal szeretnénk ezeket a jeleket mérlegelni. Egy zajló, szép történetben nagyon nehéz kimondani a megállást, s úgy dönteni, hogy az előre haladást most az jelenti, hogy egy lépéssel hátrébb lépünk, hogy tisztán lássuk és halljuk magunkat, egymást és a történetünk folytatását. Most úgy érezzük, hogy a megállás és a hátralépés békés, okos, áttetsző csendje kell ahhoz, hogy igazán be tudjuk teljesíteni a kiSSBende történetét és a benne rejlő sokat."
