Az ez évi Magyar Borok Bálját február 22.-én tartják a New York Palota összes termeiben. Profilunkhoz híven nem annyira a báli programról fogok értekezni, mint inkább a menüsorról, amit volt szerencsém megkóstolni…Nem tehetek róla, hogy, ha azt a szót hallom, hogy borbál, vagy bor bál, akkor elsőre Barbarára gondolok, aminek az a profán oka, hogy a múlt században volt egy Barbara nevű, lengyel illetőségű feleségem, lányom anyja. Akkoriban néztem utána, hogy mi lehet a Barbara magyar megfelelője. A szépséges hangzású Borbála természetesen. Bár a szép rezgéseket, pezsgéseket imitáló Barbara ismétlődő hangképe nem olyan szép, mint a Borbála dallamos hangzása, mégis a napi gyakorlatban maradtunk a Barbara megszólításnál, már csak azért is, mert annak jelentése: idegen nő. Barbarám vonatkozásában ez nagyon is adekvát értelmezésnek bizonyult.

Amikor elmondtam Barbarának Szent Borbála történetét, aki pogány apja akarata ellenére keresztelkedett meg és választotta Krisztust örök vőlegényéül, akkor tiszteletben tartva mély katolikus meggyőződését ezzel a legendával próbáltam kedveskedni neki. Szent Borbála apja saját lányát lefejezte, de megbűnhődött érte, mert tette után hamarosan villám csapta halálra. Nálunk békésebben zajlott a válás. Régen volt, tán igaz se volt.

Manapság jószerivel gasztronómiai asszociációk kapcsolódnak Borbálához, szó szerint Borbál, vagyis a Magyar Borok Bálja, meg a borbálafű, vagyis az apró sárga virágos növény, amellyel oly gyakran találkozhatunk a réteken, útszélen, kertek árnyékos sarkaiban: téli tormafűnek is nevezik, saláták remek kiegészítője.

Ami késik, nem múlik, végre rátérhetek írásom valódi témájára az ez évi Magyar Borok Báljára, amelyet február 22.-én tartanak a Boscolo New York Palota összes termeiben. Profilunkhoz híven nem annyira a báli programról fogok értekezni, mint inkább a menüsorról, amit volt szerencsém megkóstolni a rendezők jóvoltából, sőt a borokkal együtt ízlelhettem Wolf András és Fekete Antonió remekeit, akik a Boscolo Salon étterem séfjei. Aktuálisan a hazai fine dining kiválóságait tisztelhetjük az urakban és ennek komoly jelét adták ebben a menüben is.

Elsőként a zsályás nyúlpástétomot gorbusa kaviárral és paraj levelekkel kóstoltam. Elegáns műtárgynak is elmegy a geometrikus minimál art kivitel. A nyúlpástétom – kaviár kombináció csak néhány pillanatig tűnik ellentmondásnak, azonban a tengeri sósság szépen simul a patéhoz, meg aztán valljuk meg, a báli parádéban jól fungál a kaviár. Korrekt rávezetés a további fogásokra.

A badacsonyi halderelye olyan kompozíció, ami már korábban megszületett, ha jól értelmezem abból a célból, hogy Badacsonynak és a régiónak legyen egy sajátosan helyi ízű, helyi ihletésű fogása. Ha, valaki azt mondja, hogy ez az étel, így ebben a megjelenésében amolyan badacsonyi archeológiai kincs, akkor szó nélkül elhiszem. Telitalálat minden porcikájában. Fénypont.

Rózsaszín kacsamell kápiás polentával és illatos gombával a következő fogás. Elegancia némi szívbéli vidéki íz fölénnyel, omlós kacsamell, a polenta-kápia koalíció a meglepetés, ami nem csak a bornak szól, hanem az unalmas polentának adja a virtust, ahogy ez egy bálban dukál. Az illatos gombák elgondolkodtató irányt szabnak ennek az ételnek, mintha befejezetlen lenne: folyt. köv. érzet, ami fokozza az izgalmat.

Szerencsére itt még nem ér véget a sor, jön egy báli klasszikus a vaddisznógerinc-filé, ezúttal burgonyás céklapitével, fahéjas aszaltmeggyes jus-vel. Súlytalanságban is emlékeztetne a gravitációra, bár, a cékla és a gyümölcs, amennyire a borra tercel, ugyanannyira könnyeddé is teszi a fogást, szárnyal a vaddisznó. Bálban nem szerencsés elnehezülni. A Salon séfjeinek arányérzékét és kifogástalan ízlését képviseli ez a szép fogás, amelynek élvezetéhez nagyban hozzájárul a Malatinszky 2008 – as Noblesse Cabernet Franc-ja.

Desszertnek mascarpone ropogós morzsával, csokoládés pesztóval és fügével. Gyönyörű desszert, bár a kóstoláskor nem mascarpone volt, hanem bivaly mozzarella. Emlékezetem szerint a bazsalikomos, zöld pisztáciás, csokis pesztó nagyon bejött és a mozzarella desszertként szellemes, kissé nyers, ámbátor nagy rezgésszámú finomságnak bizonyult, ennek ellenére többen is azt javasoltuk a séfeknek, hogy változtassanak esetleg mascarponéra. Így is történt, talán a báli közönség is jobban fogja díjazni ezt a változatot.

Wolfék értik a dolgukat, rajtuk már nem múlik a bál sikere: emlékezetes menüvel rukkoltak elő, remélhetőleg a vendégek is ezen a véleményen lesznek…