Ahogy ezen hasábokon már számtalanszor elhangzott, italozási szokásaink meglehetősen pontosan tükrözik személyiségünket.

De nemcsak választott identitásunkat fejezik ki; nemcsak az értékeket és hangulatokat, amelyekkel azonosulunk – azokat a kudarcokat és szorongásokat is, amelyeket sikeresen beépítettünk táplálkozási szokásainkba. És amiket legszívesebben eltitkolnánk.

Ha az embert nem védik többé a későkamasz hormonzavarok, teste deformációi kérlelhetetlenül leleplezik életmódját. Húszas éveink közepe táján megszaporodnak a sebtében behabzsolt szénhidrátok nyomán kialakuló stressz- és karrierhájak, amelyek nemre való tekintet nélkül formálnak markáns pocakot; a stabil partnerükkel lustán rántott húsozó csajokon pedig comb- és felkartájon ütköznek ki a párkapcsolat-háj félreérthetetlen jelei. És vannak, akiknek nem múló törődés- és szeretethiányát fedi fel a testüket puhán beterítő bébiháj. Az ő téli kedvencük lesz a kakaó.

A téli italok alapvetően defenzívek: megvédenek a cidritől és a szorgosan mutálódó influenzavírusok támadásaitól. Nem is beszélve a délutáni sötétben lopakodó Nagy Téli Depresszióról, amelyet hosszas trópusi kiruccanások híján csak vércukrunk állandó szinten tartásával lehet hatásosan távol tartani. A kakaó és elegánsabb kuzinja, a forró csoki ugyan nem bővelkedik az immunerősítő tápanyagokban, mégis tökéletesen kielégíti pszichés szükségleteinket október és február között. Érdemes megfigyelni, hogy a kakaó szinte az egyetlen ital, amelynél a mértéktelenség a mérték: minél sűrűbb, minél édesebb és minél csokisabb, annál közelebb áll a tökéleteshez. Valószínűleg ehhez hasonló megfontolások hívhatták életre azokat a pudingszerű, inkább kanalazható, mintsem kortyolható forrócsoki-porokat, amelyekkel a pesti kávéházakat beterítették. De nem kevésbé célzatosak azok a forró tejben szétolvadó csokikockák sem, amelyek – dacára a bennük hemzsegő mesterséges adalékanyagoknak – ellenállhatatlanul idézik fel a kakaó állítólagos származását.

Az igazi kakaó – és ezt minden rendes kiskocsma tudja – mégis pöttyös kerámiabögrében érkezik, instant oldódik, és legnagyobb erénye nem gasztronómiai jellegű: emlékeztet a gyerekkor napjaira, amikor a szeretet, a kötődés és az intimitás még magától értetődő része volt életünknek. Ám miközben ízlelőbimbóin és testén végigáramlik az ismerős bensőségesség, az igazi kakaórajongó nem felejtheti, hogy a környező világ ezzel egybevetve milyen sivár, nyirkos és sötét.