Enrique Olvera szakács és csapata már két éve dolgozik az új étterem megnyitásán. A hosszú folyamat oka, hogy Olivera minden részletre megszállottan ügyelt, fontosnak tartotta a gondos kidolgozást. A textúrák, az asztalok alapanyaga, az öntött gránit padló, de az étterem előtti kerékpártároló is alaposan átgondolt terv szerint készült. Olvera úgy nyilatkozott, bár a hely sokáig „alvó” üzemmódban volt, számára soha nem volt kétséges, hogy a Pujol újraéled. Egyébként a név mögött ne keressünk konkrét jelentést, egy középiskolai beceneve él tovább.„A vendégek csak jöjjenek, pihenjenek, és érezzék úgy, hogy nagyon jó itt.„ Ez volt a cél, és ennek érdekében a fehér abroszos sterilséget itt nem találjuk meg. Olvera szerint a sok fény és a japánokra jellemző egyszerűség marasztaló.
Javier Sánchez építész első lépése a falak eltávolítása, a tér kinyitása volt. Majd a központi részen egy hangulatos sziklakertet építettek, ami a mexikói udvarokra emlékeztet. A helyi építési hagyományokat egyébként az anyagválasztás is finoman tükrözi, a kövek és a faanyagok tipikus helyi alapanyagok. Az evőeszközökön és a poharakon kívül minden tárgyat, a székektől a kiegészítőkig, a belsőépítész, Micaela de Bernardi választott.A konyha mexikói, a nagy központi szigeten fa grillen készül majd a fogások egy része. Olvera szerint a füst nagyon fontos része az ételnek, ettől lesz igazán mexikói az élmény. A degusztációs menün kívül tipikus taco menü is készül. A fűszerek az udvari kertből kerülnek a konyhára, de a helyi alapanyagok egyébként is prioritást élveznek. Világszínvonalú, ám a hagyományokra épülő konyhát terveznek, ami az új technikákat sem zárja ki.
Annak ellenére, hogy a világ minden tájáról elég intenzív figyelmet kap, a séf nyugodt, hiszen azt mondja, egy álma válik valóra, visszatérés egy új Pujol-ba. „Nem azt szeretnénk, hogy ez legyen a legjobb étterem, hanem, hogy ez legyen az emberek kedvenc étterme.
Fotók forrása: New York Times