Minden nap meg kell küzdeni az előítéletekkel. Ha valaki nagybetűvel kiírja ezt a nevet cégérként, hát írja ki, sokkal jobb, mint a kifinomult elnevezésű helyek, ahol aztán beleraknak szőröstül-bőröstül mindent a kolbászunkba.

– Egy citromdisznót kérek szépen. Szardellás majonézzel.
– Igazán jó választás.

(Már elégedett vagyok, nálam hízelgéssel sokra lehet menni.)
– Hozzá egy sört vagy pálinkát?
– Á, nem kérem, még nem jött el az ivás ideje. Egy almafröccs elég lesz.
Még biztos senki nem kérdezte, de miért pont ez a nevetek?
– Szójáték. Polgárpukkasztás. – érkezik a válasz felettébb kedvesen.

Nincs macsó röfögés mellé, se flegmaság, udvarias kiszolgálás fogad.

fotó: a szerző felvétele

fotó: a szerző felvétele

Ez a hely egy kis „talponálló”, a belső teret uralja az egységessé kovácsolt szocio-retro-urbánus-progresszív hentes design (bár ilyen műfaj nem létezik, de most már igen). Tetszik, nagyon jó ízléssel van megtervezve minden részlet.

– Néha azért vicces, amikor számlát kérünk rá, például, amikor hosszabbítót vásároltam, csak néztek a Media Marktban.

Szerintem nem is tudja hirtelen, milyen jót mondott most itt az „Eat this!” és a „Sausage in the hole” feliratok világában.

fotó: a szerző felvétele

fotó: a szerző felvétele

Mivel itt vagyunk a turista negyedben, a Bazilika közvetlen szomszédságában, még mindig kíváncsi vagyok:

– És ha kérdezik a külföldiek, hogy mit jelent, mit mondtok?
– Hát azt, hogy Faszaládé.

Na jó. Ennyit a névről.

A külföldieket amúgy is még biztatni kell, mert ez nem hot dog, meg nem is hamburger, szóval óvatosan kell őket bevezetni a kolbászok világába. De aztán kipróbálják fokozatosan és megkedvelik.

fotó: a szerző felvétele

fotó: a szerző felvétele

A magyarok viszont jönnek maguktól, meglátják a ’Hús’ feliratot és a talponálló jelleget, már nem is kérdeznek. Elsősorban azért célirányosan zúdul a közönség, hiszen sokan hallottak róla, a fő-kedvencek pedig a klasszikusok: csípős kolbász és a véres hurka, ez utóbbi az úgynevezett zászlóshajó (hm).

– Kipróbálod?
– Hát ö bocs, de én nem annyira szeretem a véres hurkát.
– 10-ből 5-en ezt mondják – hangzik a válasz és már készíti is.

Közben felteszem az udvarias kérdéseket: igen nagyon figyelnek az alapanyagra, megbízható beszállítóik vannak, ők maguk készítik a kolbászt, találják ki az ízeket és aztán rakják össze, szó se lehet arról, hogy rossz minőségű áru kerüljön a grillre vagy a serpenyőbe.

5 fix ízű kolbász van, ennél több most nem is hiányzik és eleve kicsi a hely, szóval nem kell akkora választék. Igen, voltak kint a Gourmet Fesztiválon és most mennek a Street Foodra is kétféle kolbásszal, szerintük most lesz a legjobb a helyszín a Városligetben.

Egyébként félkészen is lehet vásárolni kolbászokat, aztán mindenki magának megsütheti (höhö), csak szóljunk azért előző nap.

Reggelit is adnak, hagyományos paraszt reggelit, valamint velős rántottát. Ez utóbbi összetevői igen impozánsak: sertésvelő, tojás, koriander, chili újhagyma.

Elkészül a véres hurka, ilyen brownie-ra emlékeztető hasáb virít a tányérom közepén, rajta körteszeletek és fenyőmag. Elég érdekesen néz ki. Aztán megkóstolom, és azt kell, hogy mondjam, elképesztően jó ízű. Ugyanakkor van egy végtelenül finom textúrája tényleg, mint a brownie-nak, lenyűgöző, na jó, ha a vér belemegy.. pardon elkalandoztam, szóval ugye a véres hurkának is tudjuk, hogy sűrűbb az állaga, mint a májasnak – ez nem annyira meglepő, na de mégis. Egyébként habos vajon készítik és nem grillen, hanem serpenyőben, mert érzékenyebb. Érzek benne némi édeset és ki is derül, hogy hagymalekvár, alma, tokaszalonna és csokoládé fűszerkeverék is van benne.

fotó: a szerző felvétele

fotó: a szerző felvétele

Na jó, ennyire lelkesedni egy véres hurkától már tényleg perverzió, úgyhogy pironkodva meg is köszönöm a kedves fogadtatást, irány a Chez Dodo, mert az például elnevezésben mindjárt mennyivel barátságosabb, jaj de cuki, bezzeg ez a Faszaládé meg milyen csúnya és közönséges és ízléstelen – na jó álljunk csak meg: ezek után kit érdekel? Minden nap meg kell küzdeni az előítéletekkel. Ha valaki nagybetűvel kiírja ezt a nevet cégérként, hát írja ki, sokkal jobb, mint a kifinomult elnevezésű helyek, ahol aztán beleraknak szőröstül-bőröstül mindent a kolbászunkba, legfeljebb nem is tudunk róla, mert közben éppen konform választásunkkal elégedetten a névtáblát nézegetjük.