Ezúttal nem a szakácsvilág elitjével foglalkozunk, nem lesz szó világversenyről, sem méregdrága vagy különleges alapanyagokról. Ehelyett inkább a karintiai sípályák világában, pontosabban a hüttékben nézünk szét, hogy bemutassuk néhány kedvenc ételünket.

 

Käsespätzle

Tömény élmény az ízlelőbimbóknak, az illatáról ne is beszéljünk, és a síeléstől elcsigázott társaságnak tökéletes energia- (és kalória-) bomba. A Spätzle nem más, mint galuska (vagy nokedli), eredetileg a sváb konyha egyik alapétele. (Igen, mi is tőlük vettük át.) A tészta összetétele és elkészítése nem bonyolultabb, mint a mi tojásos nokedlinké, annyi különbséggel, hogy a kifőtt galuskát bőséges olvasztott vajon forgatják át, majd jó sok aromás sajtot szórnak rá, ami így szépen beleolvad, nyúlik és illatozik… Amikor a hüttében elénk teszik a forrón gőzölgő, az olvasztott sajttól illatozó tésztahegyet, végünk van. És ha a vaj-sajt kombó nem lenne elég, a tetejére még jó sok ropogós, pirított hagymát is kapunk. Textúrák és az aromák randevúja romantikus alpesi kulisszában – már csak az a baj, hogy nehéz utána ficánkolni, annyira eltelít. De nem is érdemes kapkodni, inkább öblítsük le egy korsó sörrel esetleg egy Kräuterlimoval (t.k. gyógynövényes szörp), és ejtőzzünk egy kicsit a hófehér hegycsúcson a napsütésben.

käsespätzl

Szegény ember étele

Történészek szerint a Spätzle a sváb konyha egyik legrégebbi alapételének számít. Rengeteg középkori ábrázoláson tűnik fel az az eszköz, amivel a tésztát készítették – és ami alig tér el a ma ismert nokedli szaggatótól. A sváb népcsoport nem igazán volt gazdag, ez az étel pedig tényleg amolyan szegény ember eledelének számított. Érdekesség, hogy amikor sváb lovagok is csatlakoztak a Barbarossa Frigyes vezette keresztes hadjárathoz, náluk a kard mellett kötelezően ott kellett lennie a galuskaszaggatónak is.

Kaiserschmarrn

Amit mi gyerekkorunkban császármorzsaként ismertünk (és szerettünk) köszönőviszonyban sincs azzal, amit az osztrákok készítenek. Pedig az ő receptjük az autentikus. Hogy miben tér el a két étel egymástól? A miénk száraz volt és morzsás, amit ugyan nagyon szerettünk jó sok szörppel vagy lekvárral nyakon öntve – hogyne szerettük volna, felüdülés volt a borzalmas, menzás tojásleves után, alig vártuk, hogy mehessünk a „másodikért” –az osztrákoké ezzel szemben puha és darabos. Na meg illatos a sok vajtól és vaníliás cukortól… Itt sincs azonban szó nagy varázslatról: egy sűrűbb palacsintatészta némi grízzel kikeverve, ami a tojáshabtól lesz belül omlós és puha. Lassan sütik, bő olvasztott vajon – ettől ropogós a külseje – aztán almaszószt, szilvalekvárt vagy bármilyen más gyümölcsből készült öntetet, kompótot kínálnak mellé. Nem lehet nem megkóstolni még akkor sem, ha előtte betoltunk egy serpenyő Käsespätzle-t, és úgy érezzük, három napig egy falatos sem tudnánk enni…

kaiserschmarrn3

Uralkodj magadon! (Vagy inkább ne…)

Abban minden történész egyetért, hogy a császármorzsa, mint étel a 18. századból ered, és az is biztos, hogy van némi köze Sisihez és I. Ferenc Józsefhez. Itt viszont már számtalan variációban olvashatunk a történetről. A leggyakoribb feltételezés szerint, amikor az udvari szakács ezt készítette, a finnyás és vonalaira nagyon ügyelő császárnénak nem, urának viszont annál inkább ízlett a desszert. Olyannyira, hogy aztán róla nevezték el.

Germknödel

Gőzgombóc. Abból is egy olyan jó kisgyermek fej-méretűt képzeljünk el, mert ennél kisebbet egyik hüttében nem fogunk kapni. Kell az energia síelés közben-után, mondtuk már? A Germknödel (pontosabban bármilyen knödel jellegű, azaz kelt tésztából, gőzöléssel készült étel) cseh közvetítéssel érkezett a délnémet konyhákba, és megoszlik a vélemény, hogy pontosan osztrák találmánynak számít-e. Maradjunk annyiban, hogy Ausztriában meg vannak győződve arról, hogy tipikus bécsi fogás, és tulajdonképpen bármelyik osztrák tartományban találkozhatunk valamilyen formában vele. Egy Frittattensuppe (erőleves palacsintatésztával) és egy mákos gőzgombóc után boldogan folytatjuk a síelést. Ha fel tudunk állni az asztaltól…

Még hogy böjt…

Mint minden kelt tésztából készült étel, a Germknödel is böjti eledelnek számított régen. A katolikus osztrák házakban a péntek böjti nap volt, ilyenkor gyakran gőzgombócot, szilvás gombócot vagy palacsintát ettek.

Käsnudel

Egy hamisítatlan karintiai finomság, amivel szintén bármelyik hüttében találkozhatunk, ám sokkal több annál, hogy csak úgy egyszerűen lehütteételezzük. „A Dirndl, dåsnitkrendelnkån, kriegt kan Månn“ – a karintiai közmondás jelentése: az a lány, aki nem tud Käsnudelt készíteni (a ’krendeln’szó jelentése itt kb. hajtogatni), nem mehet férjhez. Szóval ennyire komolyan veszik ezt errefelé. Általában zöldfűszeres sajtkrémmel töltik, de létezik húsos, zöldséges töltelék is – a variációk száma végtelen, és általában nem marad el róla az olvasztott vajas öntet és/vagy a sült szalonna-szórás. Az biztos, hogy laktató.

käsnudl

 

Töltött tésztafélékkel sok nemzet konyhájában találkozhatunk, gondoljunk a kínai wontonra, az olasz raviolira, a lengyel piroskira vagy az ukrán warenikire, és a sort még hosszan folytathatnánk. De Karintiához annyira hozzátartozik a Käsnudel, hogy ha megkérdezünk egy helyi erőt, mi a legtipikusabb fogás, biztosan ezt nevezi meg. Régen a paraszti étkezéseknél jó nagy adagokat készítettek belőle, egy fatálban az asztal közepére tették, és mindig kínáltak mellé egy nagy adag olvasztott vajat is, amibe a tésztát mártogatták.