Hirdetés
Hirdetés

Aki nem tiszta szívű, az nem tud egy jó levest csinálni

SZERZŐ: Égető Eszter
2016. június 3.

Ludwig Van Beethoven, a zenetörténet egyik legnagyobb géniusza nem kerített nagy feneket az étkezéseknek, de a levesekre kényes volt. Tizenkét éves korában kezdte a zeneszerzést, és zsenije természetesen nem könnyítette meg sem az ő, sem az őt körülvevő emberek életét. “Ön olyan, mintha több feje, több szíve és több lelke lenne” – mondta neki egyszer Haydn.

Hirdetés

Zord volt és hirtelen haragú, bonyolult lelki élettel. Gyakran voltak anyagi nehézségei, de 15 éves korában kezdődő és a teljes süketségig rosszabbodó halláskárosodása sem segítette a társas kapcsolatait.
Ami az étkezési szokásait illeti, azokban sem arról volt híres, hogy nagy társaságban, jóízűeket evett volna. Úgy tudjuk, hogy a kedvenc étele a sajtos makaróni volt, mégpedig parmezánnal – bár annak idején ez nem volt olyan egyszerű étel, mint ma: a makaróni háromszor annyiba került, mint a rizs, és a sajtot is egyenesen Itáliából kellett hozatni.
Szerette a levest, sokszor készíttetett magának erőlevest 12 tojással. Ezzel kapcsolatban van egy híres mondása, amit állítólag azután mondott egy ismerősének, miután elbocsátott egy egyébként jól dolgozó házvezetőnőt, akit azon kapott, hogy nem mond igazat. Beethoven akkor kifejtette: “Aki hazudik, az nem tiszta szívű, és aki nem tiszta szívű, az nem tud egy jó levest csinálni”.
De a levessel – és szenvedélyes, hirtelen haragú természetével – kapcsolatban egy másik történet is fennmaradt róla, erről Karl Friedrich Zalter számolt be egy Goethének írt levelében. Bécsben történt, hogy egy vendéglőben a pincér nem azt hozta ki a zeneszerzőnek, amit az rendelt, majd amikor ezt Beethoven szóvá tette, udvariatlanul válaszolt neki. Erre amikor pár perc múlva a pincér, tányérokkal megrakodva újból arra járt, a dühös Beethoven fogta a tányérját, és a benne levő levest a pincér fejére borította, aki nem akarta leejteni, ami a kezében volt, így csak nyalogatni tudta az álláról a levest, és ment tovább. Miután az eset elég nagy derültséget keltett a közönségben, a zeneszerző is nevetésben tört ki, és hirtelen haragját mintha elfújták volna.
Egyébként jellemző volt rá, hogy a munkáját mindennél előrébb helyezte és regeteget foglalkozott vele nemcsak a zongora mellett, hanem elméletben is. Egyszer amikor betért egy étterembe, annyira belemerült a gondolataiba, hogy egy órát ült ott anélkül, hogy bármit is rendelt volna. Egy óta elteltével hívta a pincért. – Mennyivel tartozom? – kérdezte. – Az úr még nem rendelt semmit – válaszolta a pincér. – Mit hozhatok? – Hozzon akármit, csak hagyjon egyedül! – volt Beethoven válasza.
Szívesebben evett halat, mint húst, kedvence a tőkehal volt krumplival. Szerette a jó erős kávét, ha szomjas volt, sima vizet ivott, de nem vetette meg a bort sem: a könnyű, osztrák borokat és a magyar vörösborokat szerette, de ha érezte, hogy a fejébe szállt az alkohol, akkor soha nem komponált. Étkezés után visszaült a zongorájához, és késő éjszakáig is dolgozott, így legtöbbször a vacsorát is kihagyta, esetleg egy kis maradék levest evett.

Tovább olvasok
Hirdetés
Hirdetés
Kisfaludy Program – Támogatás
linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram