‒ A sörfőzés a világ legrégebbi mestersége, persze az ismert legrégebbi mellett – mosolyog Gutman. – Ezt csinálom, ezt a hagyományt viszem tovább.
A hagyomány pedig valóban elég régi: Tel Avivban tavaly olyan kerámiaedényeket találtak, amikben archeológusok szerint már időszámításunk előtt több ezer évvel sört készítettek. Akkoriban ez úgy nézett ki, hogy a gabona és a víz keverékét megfőzték, és a napon hagyták, hogy megerjedjen, ízesítésnek pedig valószínűleg különböző gyümölcskoncentrátumokat adtak hozzá. És mivel annak idején a vízivás fertőzésveszélyes volt, víz helyett mindenki – kortól és anyagi helyzettől függetlenül – inkább sört és bort ivott.
Amikor pedig Gutman az újságban olvasott a búza géntérképével kapcsolatos komoly kutatásokról, amelyeknek célja minél gyorsabban és olcsóbban megtermelni a búzát, ezzel egy potenciális éhség-világjárványt megelőzni, egyből felhívta a kutatókat, és szerzett tőlük egy pár kiló genetikailag módosított búzamagot. Ezek olyan magok voltak, mint amilyenek a mezőgazdaság kezdetén, kb. 10 ezer évvel ezelőtt termelt búza magjai lehettek. Aztán belekezdett a munkába, ami úgy kezdődött, hogy hónapokat várt, hogy a legideálisabb időben ültethesse el őket. Végül – mint a sörfőzdéje minden termékénél – a hagyományos eljárást használta: megőrölte a gabonát, és komlóval, vízzel és élesztővel keverte. Így sikerült előállítania azt a sört, ami a legközelebb állhat az ember által készített legrégebbi sörhöz.
Hogy milyen az íze? – Testes, málnás és pirosgyümölcsös jegyekkel – magyarázza Gutman.
A testesség és az alcsony, 3%-os alkoholtartalom az ősi búza molekuláris összetételének köszönhető, amelynek alacsonyabb a keményítő- és magasabb a fehérjetartalma. Összesen 16 liternyi ilyen sör készült, ami pedig megmaradt, azt Gutmannak nincs szándékában eladni.
