A Tanti étterem sorsa nagyon érdekesen alakult. Mikor Pesti István vette át az étterem konyhai irányítását, szinte pillanatok alatt megkapta az étterem a Michelin csillagot. Ezt követően igen hamar távozott a séf az étteremből és Heiszler Olivérre hagyta azt. Az indok az volt, hogy István 20 főnél határozta meg a vendégek számát, akiket ilyen színvonalon képes kiszolgálni. Olivér ezt megfejelte és 30 felett tartva a vendégszámot megőrizte a Tantinak a Michelin csillagot, ami kiváló teljesítmény. Ezt követően szintén igen hamar ő is távozott a Tanti konyhájának éléről, sőt, a párja, Heiszler-Haris Eszter, aki a Tanti üzletvezetője volt, szintén elhagyta az éttermet. Mindezt a három hetes szünet utolsó hetében jelentették be a stábnak és a tulajdonosoknak. Ez egy ilyen nívójú éttermet általában padlóra küld. Azonban úgy tűnik, hogy a Tanti kollektívája ezt másként gondolta/ja és négy nap alatt olyan étlapot készítettek, amit a vendégkör jelentős része kedvel. Jelen állás szerint úgy tűnik, hogy a Tanti ezt a traumát is túléli.
Az új séf, Eszenyi Dániel nagyon fiatal, alig 23 éves az év elején érkezett haza Írországból, előtte Baranya megyében pallérozódott például a pécsi Zsolnay Étteremben, vagy a villányi Bock Óbor Étteremben. Rendkívül ambiciózus, határozott elképzelései vannak a jövőről, és érzései szerint egy kivételes csapat áll mögötte. A Tantiban Olivér mellett dolgozott, saját elmondása szerint rengeteget tanult tőle, de új utakat szeretne járni a Tanti konyhafőnökeként.
ED: "Olivér ázsiai vonalát és spanyol/baszk hatásait én nem szeretném ennyire központba állítani, inkább egy franciásabb vonalat szeretnék megvalósítani. Ha nagyon le akarom egyszerűsíteni, akkor nálam nem lesz olyan sűrűn a tányérokon kimcsi, mert az Olivér védjegye. Én szeretném a saját utamat járni. Nem tagadható, hogy hatalmas hatással volt rám is Olivér, amikor ide érkeztem, számomra egy példakép volt, akitől rengeteget tanultam, de vannak saját elképzeléseim, amiket szeretnék véghezvinni. Ennek megfelelően a mostani étlapunk már nem „Olivéres”, hanem Eszenyis, és ez lesz jellemző később is. Annyi már észrevehető, hogy eggyel több elő-, főétel és desszert van és lesz a déli étlapon, tehát bővítettünk az ebéd kínálaton. A húsok készítésénél is más módszert alkalmazunk, például a kacsamellet nyersen, a bőrét beirdalva levágjuk adagba és vajjal és kakukkfűvel szuvidoljuk. De mondhatnám például az előételben a sült kacsamájat, amihez egy Tokaji szamorodni redukcióval jus-t készítünk hozzá és vajas brióssal kínáljuk, ami látszólag populáris, de egy egészen egyedi kidolgozással és tálalással válik rám jellemzővé. Emellett nagyon jó dolgozni Petrával, aki a cukrászként ad sok ételhez egyedi ötletet, mint például itt is a brióssal. Alapvető cél természetesen a hazai alapanyagok aktívabb használata, ami ebben az ételben is megmutatkozik. Szerencsére egyre többen vannak, akik jó minőséget tudnak kínálni. Sajnos vannak olyan részterületek, ahol még mindig nem sikerül tartósan jó minőséget kapnunk, így azokat továbbra is külföldről szerezzük be. Például így jártunk a vargányával, amit érthetetlen módon képtelenség állandó színvonalon beszerezni itthon, ami nagyon meglepő. Ezért is keresünk új kapcsolatokat, akikkel működhetne ez a terület is."
A beszállítói körök megmaradnak, de előfordul, hogy például egyes húsokat új helyekről szereznek be, mint korábban. Például házon belül található a Mészársteak, akiktől néha még jobb minőséget is beszereznek, mint a korábbi beszállítóktól.
A vendégkör némileg átalakult, de mennyiségben nem történt változás és a cél a közel 50 fő minőségi kiszolgálása, tehát a Tanti tovább akar terjeszkedni és megtölteni minden asztalát. Ennek érdekében a tulajdonos hajlik arra, hogy több embert vegyen fel a konyhára és javítson a konyha felszereltségén. Angerman László( Öcsi), a Tanti sommelier-je szépen emlékezett az elmúlt időszakra:
AL: "Nagyon szerettünk velük (Olivérrel és Eszterrel) dolgozni, hiányozni fognak nekünk, de az élet megy tovább és érzünk magunkban annyi erőt, tudást, akaratot, hogy folytassuk a megkezdett utat, még ha kicsit más irányban is. Olivér szakmai tudása nagyon inspirált minket, Eszter nyitottsága, választékossága is sokat adott nekünk, és sokszor szavak nélkül is megértettük egymást. Nem kellett magyarázni, mit miért akarunk kipróbálni például egyes ételek és italok párosításánál. Reméljük, sikerül betöltenünk azt az űrt, amit maguk után hagynak itt. Szerencsére kiváló csapat verbuválódott össze itt az idők során, és velük úgy érezzük bármire képesek vagyunk."
Angerman László idén már teljesített egy világversenyen, hiszen áprilisban Argentínában a Sommelier VB-n képviselte hazánkat a Magyar Sommelier Club versenyzőjeként, de már egy újabb megmérettetésre készül, így a kényszerűségből rászorult üzletvezetői feladatokat megosztja más kollégákkal, hogy rendesen fel tudjon készülni az október közepén megrendezendő Junior Sommelier EB-re, amit Londonban rendeznek.
AL: "Egy ilyen versenyre más országok sokkal felkészültebb versenyzőket indítanak, mert ott a szövetségek rendszeresen hetente gyakorolnak, a szakma elitje ezt komolyan veszi. Nálunk sajnos ez a szervezettség még nincs meg, így nem csoda, ha még ebben nem tartozunk a világ elitjébe. A Bocused’Or-t hozhatnám példának, ahol volt akarat, volt támogatói kör és lett eredmény. Amíg ezt önerőből csinálom, addig nehéz versenyezni olyanokkal, akik egy szervezet tudnak a hátuk mögött és annak minden területen megmutatkozó támogatását élvezik. Csak gondolj bele, mit jelent anyagilag, hogy nem csak hallomásból, hanem valóban végigkóstolod az adott évjárat legjobbjait a világ minden tájáról, hogy képben legyél, és saját tapasztalataid legyenek. Ami a Tanti italválasztékát illeti, kicsit erősítünk a champagne vonalon, illetve az elfeledett fajtákat szeretnénk visszahozni a köztudatba, ami szerencsére ma már trend máshol is. Tehát lesz nálunk turán, kabar, fekete leányka, kadarka és kékfrankos is szép számmal, ezeket igyekszem megismertetni a vendégkörünkkel. További cél, hogy a kisebb borászatok termékeit is a kínálatba emeljük és ezen túlmenően az országhatáron kívüli, de történelmi magyar területeken található borféléket és borászatok termékeit is használjuk. Tervezünk a séffel tematikus vacsorákat is, ahol egyes borvidékek borait bemutató esteket tartanánk, a megszokottól eltérően az italokhoz társítunk ételeket vagy azok felhasználásával készítjük őket."
A desszertek is átalakulnak a Tantinál, amit Piller Petra cukrász részletezett.
PP: "Teljesen új alkotásokkal készültünk. Az egyik egy csokoládé, mogyoró és zöld alma társítás, ami így néz ki: sós pirított mogyoró praliné, pirított mogyorós csokoládé ganache, nádcukros, földimogyorós crumble morzsa, dehidratált csokoládémousse, illetve zöldalma szorbet. A másik egy licsi, kókusz, koriander társulás, ami a következőkből áll: egy kókuszkrém van a tányér középpontjában, ehhez adunk egy koriander zselét, kókuszmeringet, licsiszorbet-t és licsi habot, ehhez egy citromos-korianderes financier-t tépkedünk a tetejére és koriander olajjal erősítjük a hatást. Végül mi is csatlakozunk a trendhez, ezért nálunk is lesz egy zöldséges desszert, így lesz egy sárga céklás, fehér csokis, szedres desszertünk is."
Jelenleg nagyon fiatalos hangulat lengi be a Tantit. Érezhetően élvezik egymás társaságát, jó a közösség, felszolgálótól a sommelieren át a séfig vagy cukrászig mindenki összetart és nagyon meg akarják mutatni, hogy nekik ez megy Michelin csillagos szinten.
A Tantiról kialakult képhez szükség van a tulajdonosok látásmódjára is, hiszen eddig jobbára csak a séfek szemszögéből láthatta a közvélemény, mi történt a Tantinál. Tálos Attila a tulajdonosok nevében fogalmazta meg a Tanti rövid történetét.
TA: Abba az étterembe, ami a később Tanti lett mi (a Bortársaság tulajdonosai) barátilag „szálltunk be”. Szándékunk az volt, hogy hozzájáruljunk egy jó étterem elindításához és ha beindult és megy, kiszállunk. Különböző okok miatt az étterem szakmai partnere egy idő után nem vitte tovább az éttermet, így az a „nyakunkon maradt”. Pesti István és partnere lehetőséget látott az étteremben, mi pedig örültünk, hogy annak jó gazdája lesz. Pesti Istvánék elképzelése egy barátságos, családias, a környékbelieknek szóló étterem volt, egy afféle Sváb-hegyi Anyukám Mondta és nem a „fine dining”. Ők hozták az ehhez illő Tánti nevet, amit javaslatunkra inkább Tantira módosítottunk. A gyakorlatban azonban a Tanti az első naptól fine dining hely lett, magas költségekkel, nagyon alacsony vendégszámmal és bevétellel. A veszteséget továbbra is nekünk kellett finanszírozni. 2015 tavaszán végül úgy gondoltuk, hogy az éttermet bezárjuk, elég volt, de közbeszólt a Michelin csillag. Ennek ellenére Pesti István néhány nappal később felmondott. Ez a döntés már korábban megszületett benne, ahogy a bezárás gondolata bennünk. Az éttermet ekkor alapvetően tényleg be kellett volna zárnunk, ahogy egy évvel korábban is ez lett volna a bölcs döntés. Mégis úgy döntöttünk, hogy Heiszler Olivérrel továbbvisszük az éttermet, végigizgultunk egy évet, és a csapat megőrizte a Michelin csillagot. Az étterem ezután fél évig gazdaságosan működött, Olivér viszont olyan mértékű beruházást szeretett volna, főleg konyhai fejlesztést, amit mi teljesen irreálisnak tartottunk és nem tudtunk teljesíteni. Tulajdonrészt ajánlottunk fel munkájukért (neki és Haris Eszternek), tárgyaltunk arról, hogy fokozatosan átveszik tőlünk a teljes éttermet, de végül váratlanul és azonnali hatállyal felmondtak, az augusztus végi újranyitás előtt néhány nappal. Lehetetlen helyzetbe hoztak ezzel és ekkor végleg eldöntöttük, hogy bezárjuk az éttermet, elkönyveljük az igen komoly veszteséget, de lezárjuk ezt a történetet. De ekkor csörgött a telefon. A csapat úgy döntött, hogy Angerman László vezetésével továbbviszi a helyet és egy rövid beszélgetés után minket is meggyőztek erről. Az éttermet csodával határos módon augusztus 29-én újranyitották, a hangulat, az energiák és nem utolsó sorban a konyha nagyon jó, a jelek bíztatóak. Mi mást tehetnék, mint hogy nagyon bízunk bennük.
