Bódis Boglárka a Balaton partján nőtt fel szállodavezető szülők gyermekeként, így a vendéglátás világába már korán bepillanthatott. A család hagyományos értékrendje szerint anyukájától és nagymamájától tanult sütni-főzni. Elsajátította a rétes nyújtás tudományát, mint ahogy megtanulta azt is, hogy egy igazán jó húsleves 5-6 órán át fő. Tisztelte azt a klasszikus felfogást, hogy egy nő életéhez a konyhában való jártasság hozzátartozik. Vendéglátóipari tanulmányait, egy nemzetközi kapcsolatok szakon szerzett közgazdász diploma követett, ami 10 évre az államigazgatás világába terelte.

Elmúlt harminc éves, amikor dolgozó nőként és édesanyaként úgy döntött, belevág élete nagy kalandjába és megvalósítja gyermekkora óta dédelgetett álmát: ruhákat fog tervezni nőknek. Visszaült az iskolapadba, és mára egy sikeres hazai női márka, az Elysian tervezője és tulajdonosa. Aztán néhány éve egy tavaszi napon meghallotta a Sarki Fűszeresben Nemesvölgyi Attilát beszélgetni a tökéletességre való törekvésről, az élményadásról, a színes történetek nélkülözhetetlenségéről, és akkor ismét egy új időszak vette kezdetét. Hamarosan hosszas levelezésekbe kezdtek, ma pedig már férj és feleségként együtt üzemeltetik a Pozsonyi út egyik legkedvesebb – szintén – sarki bisztróját, a Babkát. Ez lenne az Elysian megtestesítőjének egyedüli története?

A divat, és ezáltal az Elysian-en túl létezik Bódis Boglárka gasztronómiai története is?

Nincsenek nagy és hangzatos történeteim. Ugyanakkor a gyökereim és Attila által számtalan gasztronómiai történetnek lehettem részese és élvezője. Nagyon érdekes volt végig követni a máig otthonomnak tartott Balatonfüred gasztronómiai és turisztikai fejlődését, hiszen annyi minden változás következett be előremutató módon a Balatonnál. Aztán ott van a férjemmel való véletlen találkozásunk a Sarki Fűszeresben. Leginkább neki köszönhetem, hogy ez a világ ismét vitathatatlanul az enyémmé is vált. Nemrég nyitott „nem-éttermünkben” (!) én leginkább a női szem, a szépre való törekvés szeretnék lenni, vagy – hogy ismét visszatérjek a hagyományos értékekhez -, szeretnék a hely háziasszonya lenni. A gasztro koncepciót, az ízek birodalmát meghagyom Attilának. Így tudunk egységet alkotni, ahol a női és a férfi energia jól találkozik.

Fotó: Erdőháti Áron

Fotó: Erdőháti Áron

A Sarki Fűszeresbe célirányosan jártak Attila idejében az emberek, hiszen akkor az egyik legmenőbb helynek számított.

Bika vagyok, mindig is szerettem jókat enni és inni, főként kellemes társaságban, szép környezetben. Mautner Zsófi mutatta meg nekem azt a helyet, ahol épp a divat és gasztronómia összekapcsolásán ötleteltünk.

Ez elég izgalmasan hangzik.

Egy vacsoraestet tartottunk Szlovákiában. Zsófi készítette az ételeket, Herczeg Ági állította hozzá össze a borokat, én pedig a ruháimmal egészítettem ki az este nőies energiájú hangulatát.

Óhatatlanul belefolytál a gasztronómiába, most pedig itt van még a Babka is.

Nagyon szeretem, ha a személyiségem tud fejlődni, így minden gasztronómiában megtett lépés is hozzám tesz valamit. Tudássá válik, ami nem fog soha elveszni belőlem, s ez nagyon fontos. Például a napokban tanultam meg Tóth Sándortól A kávé házában, hogyan kell professzionális módon kávét készíteni egy csodálatos gépen. Ilyenkor eszmél rá az ember, hogy mennyire fontos minden apró részlet és mozdulat egy kívülről látszólag pofonegyszerű feladatnál. Attilával a legkedvesebb tevékenységünk az utazás, mert mindkettőnk számára az a feltöltődés és inspirációszerzés legfontosabb forrása. Ilyenkor Attila érkezik az étteremajánlásokkal a barátoktól, én pedig a „kötelező” látnivalókkal, legyen az egy divattörténeti kiállítás, épület, múzeum, természeti adottság vagy egy izgalmas concept store valahol a világban.

Fotó: Erdőháti Áron

Fotó: Erdőháti Áron

Kiviszitek a Babkából a gasztronómia és a szépség világának találkozását?

Mindenképp. A gasztronómia és a divat nagyon szexi páros, ezt nagyon gyorsan felismertük. Abban hiszünk, és arra törekszünk, hogy ne csak termékeket, hanem élményeket is adjunk az embereknek. Az Elysian-nak volt két együttműködése a Miele-vel a közelmúltban. Az aktuális kollekciók ihlette ételsorokat állítottunk össze közösen, ahol a színek, ízek egymásra voltak hangolva. Nagyon klassz összhangot lehet kialakítani a ruhák és az ételek között.

Hogy történik egy ilyen est megtervezése? Az ételek vagy a ruhák vannak előbb? Benne vagy a gasztronómiai részben is ilyenkor?

Ezekben az esetekben a kollekciók már készen voltak, így a ruhák színéhez és az anyagok karakteréhez válogatta össze első ízben Attila, másodszorra pedig a Miele séfje a hozzáillő ételeket. Attila a tavasz-nyári kollekció növényi mintás grafikájából inspirálódott és használt fel sok színes, buja zöldséget, gyümölcsöt és ehető virágokat az ételeiben, az őszi-téli kollekció esetében Kis Sándor pedig a ruhák törtfehér, szürke és borvörös színére építve állította össze a menüt. Mindkét esetben közös volt, hogy az anyagok textúráját, a színeket próbálták megidézni és az évszakra jellemző alapanyagokat használták a fiúk a főzés során. Ezek igazán különleges és inspiráló közös munkák voltak.

Sikerült végül megtalálnod az ízekben a ruháidat?

Határozottam igen. Az élet minden terén fontosak számomra a színek, így az ételekben is. Ha például valahol vacsorázunk, s kapok egy olyan poharat vagy tányért, ahol élményszámba megy számomra a tárgy szépsége vagy a tálalás módja, nagyon tudok örülni. Ez is kiválthat valamiféle inspirációt. Nem volt ez másképp a Miele vacsoraesteken sem.

Fotó: Acsai Kinga

Fotó: Acsai Kinga

Van ma már olyan kedvenc ételed vagy alapanyagod, ami a divaton keresztül érkezett hozzád?

Úgy fogalmaznék inkább, hogy szeretek ízeket párosítani gondolatban az Elysianhoz. A márkám nőtípusát úgy képzelem, hogy „Elysian” erős nő, aki ugyanakkor érzéki és törékeny is tud maradni, bármilyen szerepben is találja magát. Szereti a különlegességeket, igazi felfedező és kíváncsi az újra. Ehhez én például az osztrigát és a pezsgőt tudom elképzelni.

Attila személyével egyúttal belefolytál a Babka mindennapjaiba is.

A Babka által napról-napra erősödik a kötelékem a gasztronómiával, de ez továbbra is leginkább fogyasztói szemléletű vállalás a részemről. Azt viszont egyre inkább érzem, hogy Attila hatására nyitottabbá váltam, kísérletező típus lettem a klasszikus hazai ízek szeretete mellett. De ez nem is történhetett volna másképp, hiszen a Babka nagyon összetett történet, és szeretem ezt nap, mint nap megélni. A hely konyháját a közel-keleti megbékélés szimbolikus helyeként szoktuk emlegetni – legalábbis diplomáciai tanulmányaimra emlékezve szerintem ez egy jó megfogalmazás – nevet -. Akartunk egy helyet, ami egyszerre mindez. Vannak itt zsidó, török, arab, magyar ízek, de vendégségbe meghívunk más konyhákat is, mert miért ne!

Hol találod meg magad a Babka gasztronómiájában?

Attila egyszer elvitt a La Subida-ba, ami egy családi étterem az olasz-szlovén határnál. Ott láttam valamit, amire mindig emlékezni fogok. Láttam ott egy idősödő házaspárt, akiken első ránézésre látszott, hogy ők a tulajdonosok. Láttam egy férfit, akin érezni lehetett, mennyire a lelkén viseli a helyet. És láttam egy elegáns, szép asszonyt, aki erős volt, nyugodt és gondoskodóan nőies. Ő volt a hely női oldala. Ha kellett sonkát szeletelt, ha kellett étlapot vitt, vagy kedvesen beszélt néhány szót a vendégekkel. Én is idővel ilyenné szeretnék válni, nem több, s nem kevesebb.

A Babka melyik fogásában látod meg saját magad?

A shakshukában mindenképp. Imádom a telt ízeit, a fűszerességét. A magyar konyhában nekem a lecsó egy alapfogás. Ez a közel-keleti variáció pedig számomra az új, izgalmas fűszereivel egy különleges élményt ad. A színei csodálatosak, sárgák, pirosak, zöldek kavarognak benne. Másik kedvencem a sabih, mert ha ezt az ételt választom, mindig úgy érzem, magát az egészséget eszem. Hozzá pedig szinte kötelező a Pestside koktél, mert ahogy a Babka vezető bártendere, Thiago Souza fogalmazott, a sabih és a Pest Side lelki társak – mosolyog -.

Milyen lenne a shakshuka, ha ruha lenne?

Őszi-téli kollekciós ruhára gondolok. Rozsdás-vöröses színű anyagból, nagy anyaggazdagsággal, ami körülölel és betakar. Egyértelműen hosszú ruha lenne. De itt nem lenne benne egy kicsi zöld sem – nevet -.

Ha már ételek inspirálta ruhákról beszélünk, egy évvel ezelőtt megihletett a Nespresso kapszulakollekciója is. A kávé, mint gasztronómiai élmény is fontos számodra?

A kávé mindig egyben a napom kezdete is, ami nélkül szinte nem tud elindulni semmi. Igénylem, és egyre fontosabbá válik számomra annak minősége is. A Nespresso kapszuláiból készített ruha a használt kapszulák újrahasznosításának fontosságára hívta fel a figyelmet, amit jó ügynek tartottam. Nagyon szeretek kézzel varrni, díszítő technikákkal kísérletezni, így ezt a ruhát is a saját kezemmel készítettem, amibe besegített egy kedves tervező barátom és anyukám is. Ez is a ” never-ever” ruháim egyike, amit egyszer megcsinálok rengeteg munkával és szeretettel, de tudom, hogy utána nem készül belőle több. Ezeket hívjuk imidzs daraboknak.

FullSizeRender-21

Kávé íz, vagy kávé íz emlék inspirált a ruha elkészítésekor?

Maga a kapszula formája és színei leginkább. A szabályosság, a geometriai vonalak nagyon fontosak voltak benne, hiszen akkor pont art deco ihlette ruhákon dolgoztam. Akkor készítettem a 2015-ös őszi-téli kollekciómat. Amit tudtam, hogy a fekete kapszulát használni fogom, ami a ristretto kapszulája a Nespressonál. Az aranyszínű Dulsao du Brasil-t szintén nagyon kedvelem. Ezt egészítettem még ki egy borvörös színnel. S így minden általam kedvelt kávéital meg tudott jelenni a ruhában.