Hirdetés
Hirdetés

A méltán híres piemonti mogyoró

SZERZŐ: DiningGuide
2016. november 13.
Gianni az elmúlt hetekben keresztül-kasul bejárta Piemonte tartományt, és mindazon túl, hogy mindent megtudott a szarvasgombáról, képtelen volt elmenni a tartomány leghíresebb növénye, a világhírű mogyoró, az IGT (Indicazione Geografica Protetta) minősítésű Tonda Gentile delle Langhe mellett. Jól belemarkolt, és miközben ropogtatta, igyekezett mindent megtudni róla.
Hirdetés

Be kell vallanom valamit. Ha ez a mogyoró a közelembe kerül, nem tudom befejezni az evészetét addig, amíg van belőle, vagy amíg el nem viszik. Ami nem csoda, hiszen tökéletesen gömbölyű alakján kívül az ízvilágának és az állagának is köszönheti ismertségét, amire leginkább a cukrászat kapott rá. Persze, ők is felhasználják egészben, de lisztet is készítenek belőle a sokrétű hasznosítás végett. És ha már hasznosítás, kijut az isteni mogyoróból az üzemeknek is, hiszen a felgyülemlett hatalmas mennyiségű héjat égetésre használják.
De azért ne rohanjunk ennyire előre, nézzük meg, miért is ekkora ennek a mogyorónak a hírneve. Azt is hihetnénk, hogy Olaszország a világ első számú mogyorótermesztő országa, de ez nem így van. Megelőz bennünket Törökország a maga 71%-os termelési arányával (bár rengeteg mogyorót termesztenek, a minősége mégsem tudott igazán maradandó lenni). Ebben mi, olaszok lettünk verhetetlenek. Itt is látszik, hogy az olaszok, ha komolyan vesznek valamit, arra a világ is felfigyel. Hiszen ha jobban megnézzük a mi 13%-os termelési arányunkat a mogyoró világpiacán, azért az nem túl sok. És ez nem is mind a piemonti mogyoró. Híres még ugyanis a Tonda di Giffoni avellino caserta Campania tartományban, vagy a Tonda di Romagna vierbo Lazio tartományban is, bár ezek csak másodvonalas termékek tudtak maradni, és további kifejezetten finom mogyorók találhatók Piacenza vagy Szicília környékén is. Így már mindenki láthatja, hogy egy viszonylag szűk piaci szegmensről beszélünk, és mégis mekkora hírnév!
Annak ellenére, hogy termesztik Cuneo, Alba, Monferrato területeken, be kell vallani, leginkább Michele Ferrero-nak köszönheti a világ, hogy megismerhette a nevét, aki eredetileg egy albai pék volt. Ismerős a név, ugye? Nem csoda. Hiszen minden világhírű termék, ami ebből a mogyoróból készül, legyen az a Gianduja, a Ferrero Rocher vagy a méltán közkedvelt Nutella, Michele Ferreróhoz és az ő giandujájához vezethető vissza. Ő volt tehát az a személy, aki az 1900-as évek elején elkészítette a Pasta Gianduja-t, a kakaóbabra kivetett túlzott adózásnak köszönhetően. Így akarta ugyanis mintegy „konzerválni” a kakaóbabot, amikor visszaesett a hagyományos csokoládé forgalma. 1946-ban pedig eladta az első tételt, egy 300 gr-os pastát, ami akkora sikerre tett szert, hogy 1951-ben elkészítette a Supercremát, ami (már a fia idejében) 1963-ban nyerte el ma is a világ minden pontján ismert nevét, a Nutellát. A termék azonnal sikert aratott, és elterjedt a világban. Ezt a hatalmas imádatot őrzi a mai napig. Itt jegyzem meg gyorsan, az első üveg Nutella – ami 1964. április 20-án látta meg a napvilágot - mai napig a gyárban található, ami azóta is a Ferrero család vállalkozásaként üzemel. Michele Ferrero fia, Pietro annyira belelkesedett a mogyoró felhasználásán, hogy szeretett volna még valami más megoldást is, amit széles körben lehet terjeszteni alacsony költségekkel (hiszen a II. világháború idején is értékesíteni kellett, de jóval alacsonyabb áron). Egy álmatlan éjszakán rájött a megoldásra, és 1946-ban elkezdte ötvözni a Gianduját a híres torinói csokoládéval, amit utána aranyfóliába csomagolt, így született meg a Ferrero Rocher.
A Ferrero család olyan hírnévre vitte tehát ezt a mogyorót, hogy a termékek piacra kerülése után nem sokkal megalapították a gyárukat, ami a mai napig a világ legismertebb családi vállalkozása a maga szegmensében.
Pedig azt azért tudni kell, hogy ez a mogyoró nagyon kényes. 1300 méter magasan szeret élni, de nem szereti sem a tavaszi fagyot, sem a hosszú telet, ha pedig lejjebb szeretnék vinni, a partok közelébe, az sem tetszene neki, mert a sós tengeri levegőt és a nagy meleget sem bírja. Arról nem is beszélve, hogy akkor érik be a termés, amikor leesik a fáról, de onnan pedig azonnal fel kell szedni, hiszen a föld nedvessége sem tesz jót neki. A szedést viszont már megoldották hatalmas, porszívóra hasonlító „mogyorószívókkal”, de azért továbbra sem könnyű a kedvére tenni.
Mindezek ellenére szerencsére bőven tudjuk termelni a Tonda Gentile delle Langhe-t. Valahogy olyanná vált a felhasználása Piemontéban, mint a Gombóc Artúr meséjében a csoki, ami lehetett gömbölyű, szögletes, lyukas és miegymás, mert ebből a mogyoróból Piemontéban kapható sós és porcukros változat éppúgy, mint mindenfajta csokoládéba mártott, vagy csokitáblába szórt. De persze a konyha világában is jól megállja a helyét, mert tésztákhoz és vadhúsokhoz is tökéletes, viszont amivel igazán jól működik, az a sajt.
Annak ellenére, hogy az ára eléggé magáért beszél, ugyanis 250 gr 4,5 euró körül van, a világ falja és falja. De persze, ahogy minden mást is, nyilván ezt is megpróbálják „hamisítani”, vagyis valami másfajta mogyorót eladni helyette. A tesztelés nagyon egyszerű. Csak rá kell nézni az alakjára. Ha tökéletesen gömbölyű, akkor jó mogyorót találtunk magunknak. Olyannyira jellegzetes ugyanis az alakja, hogy egyszer a kollégámmal, Attilával 9 fajta mogyoró közül kellett kiválasztanunk a piemontit. Nagyon egyszerű dolgunk volt, pedig a többi játékos is komoly termék volt. Bízzunk az ösztöneinkben, de ha Piemontéban vagyunk és a világhírű mogyoróból akarunk vásárolni, ott még az ösztönökre sincs szükség. Ott bármit nyugodtan megvehetünk, hiszen garantáltan Tonda Gentile delle Langhe fog lapulni a táskánkban.
 

Tovább olvasok
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Kisfaludy Program – Támogatás
linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram