Hirdetés
Hirdetés

A magyar bor és a világhír

SZERZŐ: Kinback Szilvia
2016. június 24.
Stierblut, Leányka, Badacsonyi Kéknyelű...Nagyjából ennyit ismert a világ a rendszerváltás előtti magyar borokról. Azóta a borágazat óriásit lépett előre, de a boraink külföldi sikere és az aranyérmek ellenére gyakran elhangzik: Valóban rajta vagyunk a világ bortérképén? Két olyan világlátott magyar szakember véleményét kérdeztük, akik nem kergetnek illúziókat és szeretik nevén nevezni a gyereket.
Hirdetés

Olcsó bornak híg a leve
Ha a magyarországi bormarketinget egy olyan emberre bíznák, mint Kovács Nimród, talán nem merülne föl rendszeresen, hogy mennyit ér a magyar bor a nagyvilágban. A hazai kábeltelevíziózás alapítójaként (UPC és HBO) a sikeres reklám-szakember 35 éves nemzetközi karrier után vonult vissza, és 2009 óta csak a szenvedélyének hódolva vezeti saját borászatát, a Kovács Nimród Winery-t (www.kovacsnimrodwinery.hu):„Sajnos tapasztalatból tudom, hogy külföldön nem ismerik a magyar borokat. Bár a II. Világháború előtt komoly bortermelő régiónak számítottunk, sok tokajit, sőt Egri Bikavért is szállítottak Európába. Akkoriban nem voltak még újvilági borok, kisebb volt a konkurrencia. Mondhatni, világhírűek voltunk Európában. A nagy gazdaságokkal aztán teljesen tönkretettek mindent. A 90-es évek hajnalán az HBO indulásakor, sok ihatatlan bort ittunk a külföldi vendégeinkkel az akkori éttermekben...Amíg mi a Csipkerózsika álmunkat aludtuk az „átkosban”, addig a világ ment előre. Mindeközben, Amerika, Ausztrália, Új-Zéland és Chile továbblépett. Nekünk nemcsak vissza kellett térnünk a 40-es évek előtti minőségi szintre, hanem be kellett hoznunk a dupla lemaradásunkat is technológiában, árban és stílusban. Ma már szépen haladunk előre... A mai újvilágban sokkal több bor van, óriási a minőségi fejlődés, így ki kell találnunk, hogy hová tudunk beférni a kinti piacon.”
8222389C-ECDE-4E54-8155-3580D50A3D16
Nimród szerint Amerika fontossága nehezen érthető tradicionális magyar szemmel. Az amerikai a világ legnagyobb borpiaca és mindenki ott van, aki valamit ad magára. Meggyőződése, hogy az ízlés meghatározása szempontjából Európa vesztett a régi pozíciójából, hiszen a Robert Parker féle megmondó emberek komoly hatással bírnak az ízvilágra: a gazdag ázsiai vevők, de még a nagy francia pincék is próbálnak igazodni az elvárásokhoz, vagyis az amerikai ízvilághoz: „A magyaroknak is tudomásul kell venniük, hogy ha el akarják adni a boraikat külföldön és szeretnének újra híresek lenni, az olcsó borokat el kell felejteni és csak a minőségre szabad koncentrálni. Azaz kézműves, terroir-orientált, jó ár-érték arányú, a megfelelő régióból és szőlőfajtából telepített különleges borok, amelyek a világ számárra értehtő stílusban készültek, és bennük van a hely egyedisége és szépsége. Ilyen a mi méltán híres és kiváló Nagy-Eged dűlőből származó egri furmintunk vagy a zászlósborunk, az NJK.”
AC178B8C-6DAC-41FF-9CAE-390CB1F8A9C2[4]
K.I.S.S. principle
Nem meglepő, hogy a világ nagyon keveset tud rólunk, de ha bortermelő országként akarjuk magunkat pozicionálni, szinte a nulláról indulunk. Nimród amerikai marketing szemlélete, a magyar bor kapcsán is rendre előkerül: „Gyakran elmesélem, hogy amikor évekkel ezelőtt egy New Yersey-i sales-es kollégát megkértem, hogy kicsit tolja meg az egri borainkat, azt válaszolta, hogy amíg elmagyarázza, hogy hol van Magyarország és mi az az Egri Bikavér, addig két láda olasz bort eladott... Tudom, hogy a magyar lélek nem szereti az igazságot, mert fáj. De akkor mi alapján lehet felépíteni az országimázst? A borászoknak kell valamilyen konszenzust találniuk, lásd az osztrákokat a Grüner Veltliner és a Kékfrankos példájával, amit „belevertek” a borszakmába. Ha mi el akarjuk magunkat adni, akkor egy egyszerűsített sztorit kell kreálnunk. Amerikában még a reklámszakmában tanultam meg a KISS elvet, vagyis ha nem tudod egy mondatban elmondani ki vagy, nem fognak többet figyelni rád. Ez így működik. Az osztrákoktól tanulhatnánk, mert minden borász kötelezően készít grünert és kékfrankost, és mellette különlegességeket is bemutathatnak, mint például a zweigelt, vagy a pinot noir. A fő csapásirány az egyszerűség. Sajnos Magyarországon ilyen még a régiókon belül sincs. Az én kedvencem nyilván Eger, de ha leülök tíz helyi borásszal, hogy mi az Egri Bikavér, tíz különböző választ kapok.”
Nimródra nem jellemző a szélmalomharc, csak teszi a dolgát. Nem osztja a nézetet, hogy nincsen elég bor, úgy látja, csak minőséget kell tudni produkálni: „Egy 10.000 dollárt érő Romanée Contiból csak 3000 palack készül, ha lejjebb mész az árban, nyilván nagyobb lesz a volumen és a konkurencia. A kult borunk, a Battonage chardonnay 15.000 palackkal készül, és gyönyörűen eladható az amerikai és a magyar piacokon is. Szerintem az egy jó fajta probléma, ha emelni kell a volument. Magyarországon azok a sikeres borászatok, akik felépítettek egy konzisztens, szépen definiált márkacsaládot minőségi borokból, lásd Szepsy, Sauska, Szent Andrea, és olyan külföldi összeköttetéseik vannak, akik tudják az igét hirdetni és a boraikat prezentálni. A világ amúgy nyitott, csak bele kell önteni a poharába valami szépet és jót, ami tetszik.”
IMG_6658
A „jugo petrol” a múlté
Amikor Liszkay Mihály 1956-ban elhagyta Magyarországot, még nem tudhatta, hogy a 90-es években Magyarország egyik legfestőibb táján, a Káli-medencében fog beleszeretni a vidék hangulatába, a szőlőbe és borosgazda lesz. A monoszlói Liszkay Borkúria (www.liszkay.com) ma már fogalommá vált, nemcsak a boraiért, hanem a táj egyedi szépsége és hangulata miatt. Magyar menekültként, Mihály semmit nem tudott a borról, de miután elvégezte a maastrichti Hotelmanagement iskolát, hosszú ideig vezetett híres éttermeket, többek között a Monimpex által működtetett magyart is. A holland éveket a kanadai emigráció követte, és a kiváló (autodidakta) zongorista és gasztronómus kis túlzással bejárta a világot. Ma az egyik talán legértékesebb hazai termőföldön, a Pangyér dűlőn készít bort, a helyi szokással dacolva olaszrizling helyett vörös fajtákat: Számtalan történetem van a 60-as, 70-es évek magyar borairól, de le kell szögeznünk, hogy a borízlés más volt akkor, mint ma. A szakma is megváltozott, mi is sokkal többet tudunk és sokkal kritikusabbak lettünk. Az egri bikavért, a „jugo petrolt” - így csúfolták a tokajit -, és a hasonló ihatatlan borokat ma már senki nem inná meg, pedig a németek és a belgák is imádták...A baj az, hogy ezek a borok még léteznek. Pár éve egy prominens vancouver-i borkereskedés utolsó polcán találtam egy tíz dolláros bort, ami az egyedüli magyar bor volt. Kritikán aluli minőség. Ha valaki ezt az életében csak egyszer kóstólja meg, soha többet nem fog magyar bort inni. Sajnos többször átéltem Hollandiában a borkiállításokon, hogy olcsó, rossz minőségű borokat visznek ki, ezzel is rontva a renoménkat. Ez nagy kár, mert a hollandok mérvadónak számítanak Európában. Látni kell, hogy jó bor sok van, de a világ nem vár a magyar borokra. Komoly borkereskedők kóstolták a Liszkay borokat, akik felvilágosítottak, hogy csak az a baj, hogy magyar...A sommelier mire elkezdi elmagyarázni a bor eredetét, a vendég már rendelt egy Chateauneuf-du-Pape-ot...Ideális esetben, nem fordulhatna elő, hogy ne legyen egy fantasztikus tokaji a külföldi három Michelin csillagos étteremben. Velem megtörtént.”- meséli Mihály.
Liszkay
A magyar borászok közötti összetartás, és a profi közösségi marketing hiánya újra és újra előkerül, és persze a „bezzeg-osztrákok”, akiknek régen katasztrofális boraik voltak: "Nagyon jó boraink vannak már, de ha lenne egy nagyobb összefogás, némi állami segítséggel, elindulhatnánk egy másik úton. A világpiacon megjelenni komoly erőfeszítéssel jár, sok pénzt és még több munkát követel. Ha egy villányi bor aranyérmet hoz Bordeaux-ból, annak hangja van. Ugyanakkor, nem a versenyeken szerzett érmektől adod el a bort, hanem akkor, amikor megkóstólták”- teszi hozzá Mihály.
Aerial[4]
A Liszkay borok nyolcvan százléka a magyar piacon megy el, a többi eloszlik a külföldi és magyar éttermek illetve a Kúria látogatói között, akik gyakran 1500 euró érték fölött pakolják tele az autójukat a kartonokkal. Mihály nagy kedvence a Cabernet Franc, amely rácáfolva a fanyalgókra, szereti a Káli-medence klímáját és ő maga is úgy véli, hogy a talaj adottságok is kitűnőek számára. „Mint kisborász, arra jöttem rá, hogy a magyar bornak lehet, hogy a magyar piac a legjobb piaca, én ugyanis itt tudom a legtöbb pénzt a boraimért kapni. Régen csak annyit tudtam, hogy mi a jó bor. De amikor észrevettem, hogy iható, jó minőségű boraim vannak, komolyan és kitartóan kezdtem a vállalkozásomat felépíteni. Ma tíz hektárt művelünk, és büszkén zsebelem be a dícséreteket. Ez hozzáállás és személyiség kérdése is.”
IMG_9346-ok[10]
 
 

Tovább olvasok
Hirdetés
Hirdetés
Kisfaludy Program – Támogatás
linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram