Hirdetés
Hirdetés

„A magyar a teljesen új dolgokat elutasítja, de az újításokat szereti”

SZERZŐ: DiningGuide
2013. március 5.
A 2012-es év szenzációja volt a Vámház körúti LEVES. megnyitása. A srácok újabb levesbár helyett inkább tésztázót nyitnak. Lehet, hogy a PASTA. lesz a 2013-as év nagy dobása? Feszengősből lazulós interjú lett Gögge Ádámmal és Horváth Zoltánnal.
Hirdetés
fotó: Nagy Balázs
Gögge Ádám

Tehát mindenképp vállalkozás szerettetek volna, itthon.
Zoli: Így van.
Az publikus, hogy hány évesek vagytok?
Zoli: Idén már 25 évesek leszünk.
Ádám, Londonban és Írországban is szakácskodtál?
Ádám: Londonban az Ivy-ben voltam. Ez egy klub, ahova azért is fizetni kell éves díjat, hogy be gyere és fizethess újra a kajáért. Elég híres. Én a desszert részlegen dolgoztam. Igazából nem azért volt jó, mert eszméletlen érdekes dolgokat tanultam, ami mégis ugye így volt, hanem mert megtanultam dolgozni. Ez kemény munka.
Itthon is dolgoztál étteremben?
Ádám: Itthon is dolgoztam, bár nem ilyen intenzitással. Jó helyeken voltam, de nem vették ennyire komolyan. Ez hiányzik itthon.
Zoli, miért Új–Zéland? Azért az elég messze van.
Zoli: Mindenképpen angol nyelvterületre szerettem volna menni, és mégiscsak egy olyan helyre, ahova mondjuk nyaralni nem mennék el egy-két hétre, inkább csak azért, hogy világot lássak. Nem pusztultam bele a munkába, mint az Ádám, ő sokat dolgozott, eszméletlen stresszes lehetett. Én barista voltam és az új-zélandi mentalitással ez elég nagy lazaságot jelentett, úgyhogy sikerült körbe utaznom az északi meg a déli szigetet, és még Ausztráliát is.
Már a főiskolán is tudtátok, hogy majd valamit kitaláltok együtt? Vagy találkoztatok a nagy utazás után és megbeszéltétek?
Zoli: Mindkettő. A főiskolán hamar barátok lettünk és ahogy említettem, azt is gyorsan felmértük, hogy alkalmazottként itthon nem annyira kellemes, főleg ebben a szakmában. Mindenki mondta, hogy eszméletlen nehéz felverekedni magad például egy hotelben, és nagyon időigényes. Úgy voltam vele, hogy rááldozok egy kis időt, és majd biztos sikerül. Amikor dolgoztunk benne, rájöttünk, ez tényleg nem olyan egyszerű. Ráadásul nekem nem nagyon tetszett a hotelmunka. Úgy tudom, hogy az Ádámnak sem annyira. Egy picit kényszerhelyzetben is voltunk, nem tanultunk más szakmát. Értelmes emberek vagyunk persze, de ezzel a diplomával esélytelen elhelyezkedni bármilyen más dologban, úgyhogy ezért gondoltuk saját vállalkozásra. Ráadásul nekem az egész családom vállalkozó.
Mindenkinek étterme van?
Zoli: Nem, teljesen mással foglalkoznak. De én otthonról azt a mentalitást hoztam, hogy mindenképpen érdemes vállalkozni.
Hogy indultatok neki? Leültetek, hogy most akkor vállalkozni kéne mindenképpen, és találjunk ki valamit? Mi az, ami még nincs Budapesten?
Ádám: Amúgy igen. (nevet) Kiszámoltuk, hogy mekkora a budget. Leültünk az asztalhoz, és ötletelgettünk, hogy mit lehetne csinálni ebből a pénzből. Sok mindenhez nem értetünk, tehát a vendéglátásban kellett gondolkodni, és ez volt az, amit úgy terveztük, hogy ketten tudjuk csinálni. Volt több variáció is, ami eszünkbe jutott, de ennél maradtunk. A többi is olyan újabb dolog lett volna, ami itthon még nincs, vagy nincs ilyen formában, de ebben reménykedtünk legjobban.
Mégis miért levesbár?
Zoli: Akkortájt nem volt leves ebben a formában, ahogyan mi bevezettük a LEVES.-al. De igazából sok mindenbe belekezdhettünk volna, mert a lelkesedésünk miatt azt éreztük, hogy bármit jobban csinálnánk, mint amit magunk körül láttunk. És ha ez valójában nincs is így, az, hogy odatesszük magunkat, már önmagában siker.
Tényleg nem volt papírpoharas leves előttetek? Tudtátok, hogy ennyire népszerű lesz?
Zoli: Reménykedtünk benne. (nevet) Magyarországon sok levest esznek az emberek. Mi csak a formán újítottunk. Mert a magyar az olyan, hogy a teljesen új dolgokat elutasítja, de az újításokat szereti.
Ki találta ki a dizájnt?
Ádám: Azt én csináltam, eléggé minimál az egész. Nem volt rá pénz. Szívesen felvettünk volna valami dizájnert, hogy csinálja meg nekünk, de ez nem fért bele a keretbe. Rengeteg mindent mi csináltunk.
Mondják, hogy nem szerencsés barátokkal üzletet csinálni. Nem para?
Zoli: Igen, ezt nekünk is sokan mondták, de úgy gondoltuk, hogy mindent meg tudunk beszélni.
Ádám: Igazából mi csodálkozunk a legjobban, hogyha valamin összeveszünk. Szerencsére Zoli nem nagyon veszekedős.
Hogy kezdtetek hozzá? Megnyitottatok, vagy volt valami terv, hogy hogy fogjátok felépíteni az üzletet, vagy hol fogjátok reklámozni, ki a célcsoport?
Zoli: Nem reklámoztunk igazából semmit. Tudtuk, hogy úgy is igazából az egyetemisták lesznek a fő célcsoport. Éreztük, hogy jó ez a hely nagyon, lévén hogy rengeteg egyetem van a közelében. Nekem volt egy pár ismerősöm a Corvinuson, szóltunk nekik, ők szóltak másoknak. És bíztunk abban, hogy szájhagyomány útján gyorsan el fog terjedni, ha tetszik az embereknek. És szerencsére így is lett.
Van olyan, aki minden nap jön?
Zoli: Igen, meglepően sokan. Főleg Erasmusosok, minden nap jönnek.
 

Horváth Zoli | fotó: Nagy Balázs

Horváth Zoli | fotó: Nagy Balázs


Mit szóltok a hirtelen jött népszerűséghez?
Zoli: Nem vagyunk igazából annyira népszerűek. Annyi, hogy néha este, amikor bent vagyunk a városban, megismernek. De szerintem ebbe többet gondolsz bele, mint ami valójában. Nem érezzük, hogy nagyon más lenne, mint eddig.
Arra gondoltam, hogy például a gasztro sajtó eléggé sokat beszél rólatok. És hogy ez milyen hatással van az életetekre.
Zoli: Nyilván jól esik, amikor pozitív kritikát olvasunk.

Ádám: Viszont, ha valami óriási hülyeséget olvasunk, annak nem örülünk. Utólag ennek eléggé nehéz utánajárni, nyilvánvalóan örülünk, hogyha megjelenünk valahol.
Tehát akkor követitek a sajtót, véleményeket?
Ádám: Összességében igen. Általában, ha megjelenik rólunk valami, akkor azt valaki posztolja a facebook oldalunkon. Ha reggel megjelent valami, akkor délben mi már tudjuk. A facebookot nagyon kiemelném, mert ezzel nem számoltunk igazán, és eszméletlen fontossága van. Egyikünk sem volt nagy facebookos ezelőtt, hetente egyszer megnéztük, hogy valaki írt-e. De most meg mindennap nézzük, hogy hogy nőttek a vendégszámok. Hogy ha valaki személyesen nem reagál, akkor facebookon igen. Az interaktivitás eszméletlen fontos.
Most már többen dolgoznak nektek. Mit tartotok fontosnak, mint főnökök.
Zoli: Mi maximálisan úgy gondoljuk, hogy maga a főzés, meg minden háttérmunka tanítható. Ezt a 80 százaléka a jelentkezőknek mind el tudná végezni. Egyszerűen az a fontos, hogy aki a pult mögött áll, hogyan viselkedik. Milyen légkör van bent. A döntéseket meg az ötleteket úgyis mi adjuk.
Akkor emberileg kell jónak lenni végül is?
Zoli: Így van.
Ezt menet közben tapasztaltátok ki, vagy így indultatok?
Ádám: Az elején ketten voltunk, és amikor már összeestünk, és egyik éjszaka már sírva röhögtünk a földön, akkor feladtunk egy hirdetést, felvettünk egy embert. Amikor a következő ilyen alkalom volt, akkor felvettünk egy másik embert.
Zoli: És elég gyorsan rájöttünk, hogy nem túl kifizetődő olyan módszerekkel fegyelmezni, hogy mondjuk másnap kilépjen az ember, mert akkor megint csak magunkkal szúrunk ki.
Ádám: Inkább jó közegbe rakjuk őket és elismerjük a munkájukat.
Zoli: Ők is szeretnek nagyon itt dolgozni. Mármint velünk. (nevet)
Ádám: Vagy jól megjátsszák magukat. (nevet)
Kettőtök között mi a munkamegosztás? Van egyáltalán valami ilyesmi?
Ádám: Mind a ketten dolgozunk, ugyanazt csináljuk. Az elején sok mindent csináltam én, mert a Zoli még nem ügyeskedett a főzésben.
Zoli: Én itt kezdtem el szakácskodni, az Ádám tanított, abszolút nem értettem hozzá.
Ádám: De most már a Zoli főz mindent. Tök jól, szerencsére.
 
fotó: Nagy Balázs

fotó: Nagy Balázs


Eddig további LEVES.-okat terveztetek, akár vidéken is. Hogyan lett belőle PASTA.?
Zoli: Valójában a PASTA. ötlet a LEVES.-al együtt született. Az utóbbihoz még csak hasonló sem létezett itthon és az akkori rendelkezésre álló forrásaink korlátozottsága is ennek megvalósítását diktálta. Sokáig valóban újabb LEVES.-ok nyitását terveztük, az igazi kihívást azonban számunkra is valami egészen új megalkotása jelenti. Az egész országon végigsöprő levesbár-futótűz pedig jelentősen karcsúsítja ezen a téren a fejlesztés iránti motivációnkat. Már körvonalazódnak a PASTA. utáni tervek is, ezek felfedésére ellenben még várni kell kicsit. (nevet)
Milyen ételek lesznek? Milyen lesz az étlap? Dobozban, elvitelre?
Ádám: Napi négy fajta szószból és egyenlőre három majd ötféle tésztából lehet választani. Ugyanazt a vonalat követjük, mint a LEVES.-ban. Nincs megkötés, ha ízlik, adjuk. Lesznek hagyományosabb és merészebb ízkombinációk is. Minden természetesen a megszokott módon elvitelre, designcsomagolásban.
Miért gondoljátok, hogy erre van igény? Ugyan az a célcsoport, mint a LEVES.-nak?
Zoli: Minőségi, változatos, megfizethető, gyors ebédre mindig van igény. Célcsoport terén hasonlóra számítunk, a LEVES.-ban megmutatkozó női nem egyértelmű dominanciája még kérdéses. (nevet)
Hogyan lesz a munkamegosztás? Egyikőtök az egyik helyen, másikatok a másik helyen?
Zoli: Így van. Egyenlőre úgy tervezzük, hogy Ádám indítja a PASTA.-t, amíg a wokoknál ki nem alakul a rend, én pedig a LEVES.-ban tartom a frontot, de a két üzlet közelsége bármi probléma esetén maximális rugalmasságot biztosít.
Tovább olvasok
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Kisfaludy Program – Támogatás
linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram