Simone Caporale a világ egyik legelismertebb bártendere. Az Artesian új menüje a szürrealizmus névre hallgat, ami úttörő a koktélok világában: nem csak az ital, hanem azok prezentációja is fontos, hogy együtt, az összes érzékszervre hatva adjanak egy élményt. Így kerülnek Dalí elefántjai a bárba (a világ összes Dalí elefánt-legóját felvásárolták a menühöz, ne is keressék), ahol koncepció, hogy egy koktél gömbölyű pohárban, egy hálóba rejtve érkezzen a vendéghez. Így lesz a koktél művészet.
Hogyan lesz valaki a világ legjobb bártendere?
Sosem volt bennem ilyen ambíció, nem ez az, ami hajt. Olyan nincs, hogy valaki a legjobb. Egyszerűen csak azt szeretnénk, ha az emberek jól éreznék magukat, boldogok lennének, ha eljönnek hozzánk. Úgy kell foglalkoznunk velük, ahogy mi is elvárnánk egy vendéglátótól. Erről szól az egész. Szeretünk kísérletezni, új megközelítéseket keresni, hogy hogyan lehet másképp szervirozni egy koktélt, egyszerűen szeretjük ezt csinálni. És persze fontos, hogy időről időre képes legyen megújulni az ember.
Mindig világos volt, hogy ezzel szeretne foglalkozni?
Azt hiszem, igen. Amikor gyerek voltam, már akkor imádtam a saját kezűleg készített kis dolgaimmal meglepni a családomat. Már nem emlékszem, mi volt pontosan, de édesapámnak minden este valamilyen kis gyomorkeserűt adtam, legalábbis valamilyen kesernyés italként él a fejemben. Mint egy olasz Unicum.
Van kedvenc itala?
Őszintén? Nincs. Attól függ, milyen hangulatban vagyok, hogy hideg van vagy meleg. Egy koktélnál az a legfontosabb, hogy jó társaságban, együtt fogyasszuk. Egy társasági élmény, meghatározza az atmoszféra, egy élményt ad.
fotó: facebook.com/artesianbar
Hogyan jött a szürrealizmus a koktélokhoz?
Mindig megkérdőjelezzük a saját munkánkat, keressük az új impulzusokat. Tavaly Barcelonában voltam, egy Dalí kiállításon. Teljesen odavoltam a részletektől és azon gondolkodtam: a szürrealizmus megjelent festményeknél, szobroknál, filmekben, de az ételeknél és az italoknál nem. Úgy éreztem, ezen a vonalon elindulhatunk, ezt a lyukat be kell tömni, létrehozni valami különlegeset.
Megalkottuk a menüt, egyedi tálalást, poharakat, eszközöket gyártattuk hozzá, így a világ legdrágább koktéllapja lett: az egész 148 ezer fontba (kb. 2500 dollárba) került az egész folyamat. Egy évig lesz csak.
Van már terv a következő menüre?
Négy lehetőségen dolgozunk: űr, jövő, természet és cirkusz. Nagyon nagy kihívások, mindegyiknél a nulláról indulunk. Nehéz, kényelmetlen, de abban látjuk a fejlődést, ha kicsit kilépünk a megszokottból, a komfortzónánkból. Lenyűgöz a fegyelmezett, szervezett munka, ami ugyanakkor szabadságot és kreativitást igényel. Nem szigorú, a szigorú embereket mindig szomorúnak képzelem. A koncentráció a fontos, de közben érezze jól magát az ember.
Kedvenc alapanyag?
Amit még nem fedeztem fel. Keresem, kutatom, így haladhatunk előre.
Zöldséges koktélok?
Simán. A gyümölcsök és a zöldségek ugyanazok, csak mi teszünk különbséget közöttünk. Ha Budapesten veszel avokádót, a paradicsom mellett találod. Dél-Amerikában a mangó mellett. Mindent felhasználunk, mert mindenből érdemes dolgozni.
Mi a kapcsolat a koktélok és a kultúra között?
Csodálatos dolog a kultúrákat keverni, London meg egy nagy kultúrmassza. Bármilyen alapanyag reprezentálhat egy kultúrát. Az italoknál is jellemző ez, a koktélok a kultúrák keveredése. Olyan dolgok találkoznak, amelyek a világ egymástól legtávolabb eső pontjairól származnak. London évszázadokig a kultúrák találkozóhelye volt, ez az italokban is megjelenik.