Hirdetés
Hirdetés

A horgászathoz idő kell, a halhoz meg tudás

SZERZŐ: N.Zs.
2015. október 20.
A szakácsoknak nincs idejük semmire, a horgászat meg a leglassabb sport a világon - na ezt cáfolja meg Széll Tamás, Kovács Árpád, Oláh Roland és Hábel Gábor, akiknek szakmájuk mellett a horgászat a legnagyobb szenvedélyük.
Hirdetés

Van az a sztereotípia, hogy a horgászat egy unalmas valami, amikor a horgász ugyanolyan tátogó hallá senyved órák alatt, mint amire utazik, mert ha az ember kiül a partra, csak óriási szerencsével és valami isteni támogatással lehet csak kapása.

Egész nap ülsz a parton? De tényleg, csak bedobod és vársz? Nem unalmas egész nap az úszót nézni? Nem történik semmi. Ez egy kapás volt? Te ezt tényleg szereted?

Kérdések, amiket olyanok tesznek fel, akik soha nem fogtak semmit.
Pedig a horgászat - főleg a sporthorgászat - nem egy nagy macera, nem kell minden alkalommal sátrakat felállítani, egész nap etetőanyagot keverni, imádkozni. Olyan szakácsokkal és séfekkel beszéltünk, akiknek a szabadidő valamilyen elvont fogalmat jelent, mégis havonta néhányszor sikerül az állítólag legidőigényesebb sporttal foglalkozniuk.

Így horgásznak a séfek

Széll Tamás (Onyx) gyerekkora óta horgászik, régebben, mint hogy kitalálta, szakács lesz. Több, mint 25 éve a hobbija, rengeteg vizet ismer:
“Pergetőhorgász vagyok, ragadozóhalazni szeretek, fekete sügér, csuka, balin, alkalmanként harcsa. Nincs arra időm, hogy békés halazzak, az etetőanyagra, a több felszerelésre: csak egy szál bot, odamész és mehet. De persze ahány halfaj, annyiféle módszer létezik, ha nagyon benne vagy, hoz magával egy bizonyos sznobságot ez is, mint minden hobbi.

Fotó: Széll Tamás

Fotó: Széll Tamás


Nagyjából látom a hazai horgászkultúrát, ami tulajdonképpen a béka feneke alatt van. Nincs tervszerű víz- és halgazdálkodás, így sokkal kevesebb hal van a vízekben, tehát nagyon kell tudni horgászni. Elsősorban a fővárosi Nagy-Dunára járok, a hidak környékén, a budai oldalra, ahol a vízminőség is elég jó.”
Kovács Árpád (Vár: a Speiz) szintén gyerekkora óta horgászik: balatoni gyerek, vízirendőr apával, úgyhogy nagyjából a bot mellett nőt fel.
“Rendszeresen, havonta 1-2 alkalommal tudok menni. Sokat járok a délegyházi tavakra, a kettesre sügérre pergetni. Ez a legnagyobb szenvedély, mert gyorsan kivitelezhető: ha van egy fél napom, akkor fogom a cuccot és kész. Ez egy gyors sport.
Fotó: Kovács Árpád

Fotó: Kovács Árpád


Ha horgász vagy, akkor mindegy, hogy a Balatonon vagy a Dunán vagy. Én persze az állóvizekhez szoktam, jobban szeretem. A folyó kicsit különlegesebb, nem vagyok hozzászokva, hogy bedobok egy fenekezőt és harminc méterrel lejjebb ér le.”
Oláh Roland lassan tíz éve él az Egyesült Államokban, de persze ott is pecázik, tőle az alábbi helyzetjelentést kaptuk:
“Nekem a horgászat nem csak a pecáról szól. Szeretek kimenni mert kikapcsol.
Rengeteg időt töltök a konyhában és ez nekem valami agymosás is. Igazából nagy pontyra horgászom, saját készítésű bojlival.
Fotó: Oláh Roland

Fotó: Oláh Roland


A tavalyi legnagyobb halam az 35.8 lb (17 kg) volt . Alapító tagja vagyok a CarpMaxx pontyhorgász csapatnak, aminek az idei év végére igen jó neve lett. Szeretek kimenni a szabadba, mert a természet, ami körül vesz, hihetetlen gyönyörű.
Most is kint vagyok és reménykedem, hogy megfogom a szörnyeteget.”
Hábel Gábor (Belvárosi Disznótoros, Csöppentő) nem a családi hagyományokat követte: hat éves korában kitalálta, hogy horgászni fog.
“Tarjánon, a Főtéren, volt egy pocsolya, abban pedig ebihalak. Benne van a hal! - mutattam, aztán a nagyapám elmagyarázta, hogy abból lesz a béka, de nem nagyon tudtam összerakni, hogy kerülnek a pocsolyába. Aztán elkezdtem horgászni, az első fogásra már nem emlékszem, de eleinte kisebb keszegek jöttek. Azóta ez szerelem.
Fotó: Hábel Gábor

Fotó: Hábel Gábor


Amikor csak tehetem, hétvégente járok horgászni, nyáron, ha belefér, hétköznap esténként is. A hosszabb túrákat szeretem, minimum két napra elmenni a Tiszára, Dunára, Kalocsára.”

Micsoda? Tényleg visszaengeded? Akkor mi értelme volt?

Azon kívül, hogy a horgászok csak bámulnak egész nap egy pontot a vízen, még ráadásul értelme sincs, mert ugye még csak meg se főzik, amit fognak. Pedig a horgászat épp annyira sport, mint a futás vagy a sakk. (Mert oké, hogy 10 másodpercen belül futod a százat, de a tejet nem felejtetted el, ugye?)
Széll: Az idősebb generáció horgászai inkább a hús miatt mennek, mi a 99%-át visszaengedjük. Süllőszezonban, karácsony környékén nem fogom visszadobni az összeset, ha fogok hetet, de alapvetően ez sporthorgászat.
Kovács: Mindent visszaengedek. nem tudom megölni. Nem mondom, hogy nem volt rá precedens, mert a balatoni ponty, keszeg, süllő szerintem a világon a legjobb ízű halak, apám halászlevet főz belőle. De tisztelem ezeket az állatokat, nem húsként tekintek rájuk.

Fotó: Oláh Roland

Fotó: Oláh Roland


Hábel: Abszolút sporthorgász vagyok, pergetni szoktam. Sokat járunk versenyekre is, előtte edzünk a vizeken, nem lenne sok értelme hazavinni a halakat. A kisebbeket nem éri meg, a nagyobb anyahalak meg az állomány fenntartása miatt sem érdemes hazavinni.
Oláh: Mindig vissza engedem. Ha egyszer-egyszer a Long Island-öbölben horgászom, akkor meg szoktuk tartani halat, de a ponty mindig megy vissza úszikázni.

Kapitális örvények

Azért a legnagyobb fogásokat mindegyikük számon tartja, mert egy hosszú fárasztás után végre kiemelni a vízből a lényt, azért az elég jó érzés.
“Nem nagyon tartom számon a fogásokat, megfogadtam, hogy az aktuális kapitális fogásokat dokumentálom csak. A fekete sügér nagy rajongója vagyok, iszonyú jó sporthal, a negyven centi fölötti, 2-2,5 kilósak már nagyon jónak számítanak.” - mondta Széll.

Fotó: Széll Tamás

Fotó: Széll Tamás


“Mindegyik emlékezetes, de ami a közelmúltban történt velem, az igazán különleges volt. Fanatikus harcsahorgász vagyok, évente kétszer-háromszor, ha tudok és van rá lehetőségem, megyek. Eljutottam Olaszországba, a Pó folyóra, ahol egy 70 kilósra saccolt halat akasztottam. Mindössze húsz másodperces küzdelem volt, aztán szétszakított, de fantasztikus élmény volt. A legnagyobb fogásom talán 13-14 kilós ponty volt, de az a horgászvilágban nem számít olyan nagynak.”- mesélte Kovács Árpád.
Fotó: Hábel Gábor

Fotó: Hábel Gábor


Hábel Gábor egy tavalyi fogására emlékezett vissza: szeptemberben egy 1 méter 16 centis csukát fogott, ami nagyjából 8 kilót nyomott. Öt perc alatt megvolt.
Tovább olvasok
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Kisfaludy Program – Támogatás
linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram