A háromcsillagos francia séffel Milánóban találkoztunk a San Pellegrino Young Chef versenyén, itt kaptuk el néhány nagy szóra.

Szívesen mentorál fiatalokat?

Ez az életem! Mindig is törekedtem arra, hogy a tudásomat és a tapasztalatomat átadjam a fiataloknak, és most már végre elég öregnek és tapasztaltnak érzem magam, hogy ezt nyugodt szívvel meg is tegyem.

Milyenek a “mai fiatalok”?

Úgy gondolom, változtatnunk kell a módszereinken, mert a mostani fiatalok már más rendszerben szeretnék továbbképezni magukat. Utazni akarnak, és több időt tölteni azzal, hogy megosszák egymással a tapasztalataikat. A jelenkor fiatal séfjei sokkal szorosabb kapcsolatot tudnak tartani egymással. Ezekhez az újdonságokhoz az éttermeknek is alkalmazkodniuk kell. Ma sokkal gyorsabb a világ, és a fiatalok sokkal érettebbek, mint az én időmben voltak.

Mit jelent Önnek a fine dining?

Francia vagyok, és tudom, hogy a francia kultúra és konyhaművészet most is nagyon nagy hatással van az emberekre. A fine dining nagyon sokmindent takar: az ételt, a bort, a sommelier-t, a szalvétát, a hangulatot…imádom! Olyan élményt ad, amiért érdemes megdolgozni, és amire érdemes visszaemlékezni. Egy pillanatot, amit az étteremnek és a vendégnek is tiszteletben kell tartania. A világ változik, ma már sortban és baseball sapkában is lehet étterembe menni…de az más műfaj. De a fine cuisine az fine cuisine.

A skandináv konyháról mi a véleménye?

Vannak nagyon tehetséges séfek arrafele, és tisztelem a munkájukat, de engem a francia irány érdekel. Új forrásokat keresek, kb. négy éve a francia konyha reneszánszán dolgozom, és persze rajta tartom a szemem a világ többi részén is. Nagyon szeretem az olasz konyhát, a “cucina povera”-t, amely azon alapul, hogy a semmiből csinálnak csodát. A francia komplexebb. Ha az ember megkóstol egy igazán jó francia bort, érzi a szájában az evolúcióját, és az ételnek ezt követnie kell. Imádom a bort. Szeretek borral dolgozni, és szeretem párosítani hozzá az ételt. Ez egy franciának fontos. De a francia konyhát is modernizálni kell.

Magyar borokat ismer?

Nem. De szeretném…vagyis állj! Tokaj! Tokajról már hallottam. Ami Magyarországot illeti, érdekes látni, ahogy a világban egyre inkább fontos a nemzetek számára a saját konyhájuk magasabbra emelése. Dolgozom egy marokkói étteremmel is. Amikor találkoztam Marrakeshben az ottani szakácsokkal, akkor értettem meg, hogy ők nem mást szeretnének, mint hogy az ételeiket kivigyük a falaikon kívülre, hogy mindenki megismerje azokat, és ezáltal felkerüljenek a térképre. Magyarország is ezt teszi, és ez nagyon jó dolog. Mert nemcsak Magyarországnak van szüksége a világra, hanem ez fordítva is igaz.

Forrás: Facebook

Forrás: Facebook