A fánk francia csókja: cronut, avagy Dominique Ansel művészete

A francia cukrász ugyanis ezen a napon kezdte el árusítani New York-i üzletében a cronutut, a félig francia (croissant), félig amerikai (doughnut, azaz fánk) péksüteményt. A fotogén finomságot úgy felkapta az internet, hogy pár nap elteltével már több száz fős sorok kígyóztak Ansel manhattani cukrászdája előtt. És ez a sor öt év elteltével sem akar elapadni, ezért a mai napig

korán kell kelnie annak, aki New Yorkban kóstolná meg a hibrid süteményt.

A cronutból Ansel remek üzleti érzékének köszönhetően nem lett a 21. század Rubik-kockája: az ötletgazda gyorsan kapcsolt, és a terméket néhány nap elteltével

szó szerint még azon melegében levédette.

Szintén remek marketinghúzásnak bizonyult, hogy minden nap annyi cronutot készítenek, hogy mindenképpen sorban kelljen állni érte az üzlet előtt.

Anselnek ma már New York mellett Tokióban, Londonban és Los Angelesben is nyílt cukrászdája, sőt 189 by Dominique Ansel néven nemrégiben saját éttermet is nyitott Los Angelesben.

Nem csak tizenöt perc hírnév

Ki szeretnénk hangsúlyozni, hogy Dominique Ansel nem csupán egy jól eltalált gasztrogeg kiötlője. 2017-ben sem csupán a cronut sikere miatt választotta a World’s 50 Best Restaurants a világ legjobb pastry-chefjének. A jelenleg 39 éves Ansel munkáscsaládba született a Párizstól északra fekvő kisvárosban, Beauvais-ban. Miután kitanulta a mesterséget, a patinás párizsi édességkészítőnél, Fauchonnál dolgozott nyolc évig. 2006-ban költözött New Yorkba, hogy Daniel Boulud pastry-chefje lehessen. A Daniel étterem Ansel ottléte alatt szerezte meg hőn áhított harmadik Michelin-csillagát. A francia séf az elért sikerek ellenére hat év után mégis továbbállt, 2011-ben belevágott saját vállalkozásba, két évre rá pedig megalkotta a cronutot.
„Van néhány egyszerű szabály nálam a konyhában: nincs kiabálás, ordítozás, kiborulás és káromkodás – ez nekem nagyon fontos.
Csak így vethetünk véget a gasztronómián belül megszokott provokáló heccelésnek és a vele járó nyomásnak.”

Egy szolid legenda

Ansel elszállt desszertkreáció közül talán még a cronut tűnik az egyik legszolidabb darabnak, de azért senkit se tévesszen meg a látszólagos egyszerűsége: a cronut nem csupán leveles tésztából készült fánk. A természetesen titokban tartott recept alapján készülő cronut elkészítése három napot vesz igénybe, és a cukrászat minden hónapban új ízesítéssel rukkol elő.

Ami a cronutot illeti, Ansel igyekezett a helyén kezelni a hype-ot: „Bár hálás vagyok annak, amit a cronut népszerűsége folytán elértünk, azért eléggé tartottam tőle, hogy ez a termék esetleg elfojtja a kreativitásunkat.”
Egy kis ízelítő Ansel kreációiból:

A mézeskalács-toboz evolúciója

A francia cukrász tisztában van vele, hogy a kudarc a kreatív folyamat természetes velejárója. Az azóta szintén klasszikussá vált mézeskalácsból készült tobozuk Ansel elmondása szerint először egy gyanús kinézetű, barna színű kupacnak indult. A cronut sikere után mindenki a következő nagy dobásra várt tőlük, ezért volt rajtuk egyfajta nyomás, hogy bátrabban kísérletezzenek, és az alkotói folyamat Ansel elmondása szerint nem volt éppen zökkenőmentes.

Frozen S’More, a mályvacukorjégkrém

A Frozen S’more fantázianevű nevű desszert belül tahiti vaníliából készült fagylaltból, ropogós karamelldarabokból és sós csokoládérétegből áll, amit kívülről puha mályvacukor-réteg borít. A desszertet hurkapálcára tűzik, és mielőtt a vendég kezébe nyomnák, még meg is gyújtják, hogy az ízek kellemesen összeolvadjanak benne.

Virágzó forró csokoládé

A cukrász másik híres kreációja a forró csoki, amelynek a tetejére a hő hatására virágként kinyíló mályvacukrot helyeznek.

Csokipohárból vaníliás feles

A csokoládés keksztésztából gyúrt, melegen tálalt „feles pohár”, amelyből hideg vaníliás tejet kortyolhatunk.

Mákból kiwi!

A kiwimagokat mákszemekkel imitáló tejszelet.

Forrás.