A történet az 1980-as években kezdődött, egy mindent eldöntő felismeréssel. Paolo Galeotti, aki a citrusfélék szakértőjeként ismert, épp növénytermesztési tanácsokat osztogatott Firenze külvárosában, amikor egy igen rossz formában lévő narancsfát megfigyelve észrevett azon egy érdekes hajtást. A levelek hasonlóak voltak, mint a fa többi részén találhatók, de nem ugyanolyanok. Galeotti ekkor rájött, hogy nem mással áll szemben, mint egy százötven évvel korábban kihaltnak hitt fajta utolsó élő egyedével.
A Citrus Bizzarria az egyetlen olyan citrusféle, amelyen egyszerre háromféle citrus is meg tud teremni.
Galeotti kezelésbe vette a hajtást, majd várt három évet, hogy teóriája valóban beigazolódhasson. A felfedezés aztán tetteket szült, és a citrus bizzarria visszatért a Villa di Castellóba, ahol a Medici család egykor olyan nagy megbecsülésben gondozta ezt a különös növényfajtát. Akkoriban különben a nemesi családok előszeretettel versengtek azon, hogy ki milyen ritka növényt tud felmutatni birtokán, így a bizzarriának nagy presztízse volt. Galeotti nemcsak a citrus újrafelfedezésében jeleskedett, de megkülönböztett a kertben több, mint százféle citrust, amit a laikusok akár mind citromnak hittek. Bármilyen hihetetlen, Galeotti munkáját manierista festők is segítették, hiszen a ritka növények azonosításában nagy szerepet játszottak ezek a csendéletek is. Egy bizonyos Bartolomeo Bimbi négy hatalmas festvényén összesen 116 citrusfélét azonosítottak, majd Galeotti örömmel fedezte fel, hogy ebből 80 most is megtalálható a Mediciek egykori kertjében.
Galeotto nem félt használni a modern tudományokat sem, és DNS vizsgálatoknak vetette alá a növényeket. Így fedezte fel azt is, hogy számos hibrid létezik a citrusok között. Ez ma már részben egyértelműnek tűnik, 30-40 évvel ezelőtt azonban hatalmas felfedezésnek számított. Végül osztályokba sorolta az összes fajtát, amelyet újra felfedezett, ami egyáltalán nem volt könnyű feladat, sokan most is vitatják besorolásai helyességét.
Annak idején a Medici család télvíz idején két nagy épületben tárolta féltettebbnél féltettebb citrusait, és ezek az épületek ma is használatban vannak. Az első világháború idején azonban más funkciót töltötek be, kórház működött bennük, és ezek voltak azok az évek, amikor a Mediciek citrusain a legnagyobb pusztítás végbement. A növények ugyanis három telet is a szabadban töltöttek, ami miatt egy részük kipusztult, míg a többit a katonák dózerolták le. Volt azonban néhány egyed, amely vegetálni kezdett, és túlélte az összes megpróbáltatást. Galeotti háborús túlélőknek nevezi őket.
Visszatérve a citrus bizzarriára, a növényt ma is számos rejtély övezi. Az is lehet, hogy ez egy jelentősen átalakult fajta, egy afféle természetes hibrid. Egy azonban biztos: most sincs biztonságban, ugyanis a gondos kertész hamarosan nyugdíjba vonul. Gondosan próbálja kiképezni utódait, mert szerinte ezek a citrusfélék
igazi művészeti kincsek, de nincsenek biztonságban, mint a festmények a múzeumok falai között.