Egy New Yorkban élő koreai lány vezeti ezt a zseniális blogot a koreai konyháról. Tipikusan példája annak, hogyan lehet megismertetni és megszerettetni egy, a nyugati kulináriától gyökeresen eltérő gasztrovilágot. Nem csak leírja és lefotózza az ételeket, hanem mini-videókon az egész főzési folyamatnak tanúi lehetünk, ami könnyebbé teszi a szokatlan technikák, alapanyagok és ízek elsajátítását, mintha csak személyesen magyarázná el nekünk a recepteket. Így olyan egyszerűnek tűnik minden, még a kimchi elkészítése is.
Több nagysikerű szakácskönyv szerzője (Into the Vietnamese Kitchen, Asian dumplings, Asian tofu), gasztroszakíró, oktató, bokros teendői mellett írja népszerű blogját. Vietnámban született, de szüleivel a háború után az Egyesült Államokba költözött. Az elsők között volt, aki demisztifikálta a vietnami konyhát, mindenki számára hozzáférhetővé téve azt. Blogjában Ázsia ételeit mutatja be.
Úgy látszik a gasztroszakíróknak nagyon megy a blogolás. Szintén egy amerikai hölgyről van szó, aki Hongkongból származó kínai felmenőkkel bír, ráadásul a családnak mindig volt étterme. Manapság már nem csak ír, hanem oktat is. Igyekszik bemutatni a kínai ételek sokszínűségét, ami egyrészt jelenti a regionális specialitásokat, a portugál hatású makaói ételeket, az Indiába szakadt kínaiak kedvenceit.
A japán Makiko a világ több országában él/élt hosszabb ideig. Az étel nála szenvedély és mivel a hosszú, külföldön töltött időszakokban hiányoznak neki az otthon ízei, elkezdte őket elkészíteni, amúgy háziasan. Világpolgárságát le sem tagadhatja, ezért nem csak a soba tésztáról szól a blogja.
Leela történész. Leela filológus. Leela jó a nyelvekben. Hál’ istennek Leela szeret főzni. Így aztán mindent megtudhatunk a thai konyháról, úgy ahogyan ő szereti. Leelanak már az anyukája is gasztromán volt, így higgyék el, tudja miről beszél, ha beszél valamiről.
Thai ételek egy másik nézőpontból. Appon blogja talán nem olyan szépen kivitelezett, mint kolléganőjéé, azonban ételeivel nem vall szégyent sehol. Nyolc év alatt olyan sok receptje halmozódott fel, hogy thai ételmániás legyen a talpán, aki itt nem találja meg, amire vágyik.
Yukari Sakamotonak mindjárt két blogja is van. Ha szeretnénk megtudni, mit esznek a japánok reggelire és hogyan kell elkészíteni a miso levest, akkor alap, hogy a French Culinary Institute-ban végzett szakács, pék és sommelier weblapján nézelődjünk. Ha viszont azt szeretnénk tudni, hol érdemes Tokióban ebédelni, akkor itt kell körülnézni.
Ha indiai ételeket szeretnénk készíteni, tegyük vissza a curryport a polcra, olvassunk bele a blogba, majd induljunk el fűszereket vásárolni. Autentikus indiai ételeket nem csak az egyre szaporodó etnikai éttermekben lehet enni, mivel elkészítésük sem nagy ördöngösség. Kevés fűszerismerettel és nagy kísérletező kedvvel mi magunk is előállíthatjuk őket. A technika nagyon hasonlít a mi konyhánkban használatosra, amit pedig nem tudunk, abban segítségünkre lesz Indira és Vijay. Ráadásul nem csak főzni tanulhatunk meg, hanem bepillantást nyerhetünk az indiai kultúrába is.
Egy amerikai-koreai házaspár gondolt egyet és kedvenc ételeiket elkezdték felpakolni az internetre. Ami jól megkülönbözteti őket más bloggerektől, hogy fotóillusztrációikkal lépésről lépésre magyarázzák el, hogyan készülnek az ízletes koreai étek, így kezdők is bármikor hozzáfoghatnak. Ráadásul olyan recepteket választanak, amelyek hozzávalóit könnyű beszerezni.
Szigorúan véve egyik sem receptblog, azonban akit kicsit is érdekel az ázsiai étkezési kultúra és maguk az ételek, annak kötelező szorosan nyomon követnie mindkettőt. Gyönyörű fotókkal és színes úti beszámolókkal tudósítanak arról, hogy hogyan élnek és mit esznek az emberek a Föld másik felén.