Étteremtől, társaságtól és az adott nemzet konyhájától függetlenül léteznek az asztalnál olyan íratlan udvariassági szabályok, amelyekhez illik tartani magunkat. Lássuk a következő hat illetlenséget, és legyünk őszinték: el szoktuk követni őket?

Telefon az asztalon, a kézben

Manapság mintha már senki sem bírna egy étkezést úgy végigülni, hogy ne venné elő a telefonját. Mivel egy érintés választ el minket az internet nyújtotta információdömpingtől, nincs könnyű dolgunk. Senki sem várhatja el, hogy egy étkezés alkalmával végig rá figyeljünk… vagy mégis? Ha túl nagy a kísértés, a legcélravezetőbb, ha elő sem vesszük a mobilunkat. Ha fontos hívást várunk, tartsuk a telefont lehalkítva a zsebünkben vagy magunk mellé. Ha valaki hív, lépjünk el az asztaltól, és úgy vegyük fel – lehetőleg más asztaltársaságokat sem zavarva.

I R / Flickr

Evés csak a közös “jó étvágyat” után!

Tény, hogy nem könnyű ellenállni az elénk rakott gőzölgő ételnek. Mégis illetlenségnek számít, ha úgy állunk neki falatozni, hogy az asztaltársaság többi tagját még nem szolgálták ki, vagy még nem szedtek maguknak. Gyakran előfordul, hogy éppen a többiek buzdítanak minket: ne várjunk rájuk, álljunk neki nyugodtan az evésnek. Ha lehet, próbáljunk meg ellenállni mind az unszolásnak, mind pedig a türelmetlenségünknek (éhségünknek).

Szalvéta-etikett

Tapasztalatlanabb étterembejárók sokszor nem tudnak mit kezdeni az asztalra helyezett szalvétával. Sokan nem is használják, az asztalon hagyják étkezés alatt, ami illetlenségnek számít. Az sem mindegy, mikor helyezzük a szalvétát az ölünkbe. Ha nem akarunk türelmetlenséget sugallni, semmiképp ne abban a pillanatban tegyük, amikor helyet foglalunk az asztalnál. Étkezés közben és után NEM számít illetlenségnek finoman megtörölni a szánkat a szalvétába, majd a maszatos részt finoman belülre hajtogatni.

Flickr

Ne “repkedjünk” és ne hadonásszunk az evőeszközökkel

Mit sem ér egy közös étkezés jóízű beszélgetések nélkül! Ha igazán belemelegedünk, nem könnyű egyszerre illedelmesnek lennünk, és szóval is tartanunk az asztaltársaságot. Ilyenkor hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy evőeszközzel a kezünkben nem illik hadonászni. Álljunk ellen a kísértésnek: nyeljük le a falatot, tegyük le az evőeszközt, és csak ezt követően kezdjünk bele a gesztusokkal kísért mondandónkba.

Szárnycsapások alatt pedig azt az evőeszközhasználatot értjük, amely során a két karunkkal szélesen hadonászva vágunk, kanalazunk. Helyesen a karjainkat kissé leejtve, magunk mellett tartva illik még a legádázabb steaket is elvágnunk.

Az evőeszköz mint kard, nyárs, lapát

Kiemelten fontos pont: az étel helyes elvágásának is megvannak a maga szabályai. Egyszerre csak egy falatot vágjunk magunknak, ne gyártsunk előre falatokat, ne adj isten katonákat. Akkora falatot vágjunk, amivel nem tömjük tele a szánkat. Ne készítsünk nyársat a villánkból: ne szúrjunk a villára túl sok mindent egyszerre, illetve ne “döfjük le”, hanem csak egy kicsit szúrjuk meg a villával – a célnak ez is megfelel. Továbbá ne karistoljunk: a legjobb, ha a villa hegye nem is érinti a tányért.

PRORalph Daily / Flickr

Bónusz: mások illetlenségeit nem illik szóvá tenni

(Kivételt képez ez alól ez a cikk! Mindent a jó ügy érdekében.) Komolyra fordítva a szót: ne próbáljunk meg illemtani ismereteinkkel úgy felvágni, hogy másokat kioktatunk. Ha egy illetlenség mellett tényleg nem tudunk elmenni szó nélkül, várjuk meg az étkezés végét, és diszkréten, négyszemközt közöljük az illetővel, hogy mit nem találtunk helyesnek. Természetesen ezt csak hozzánk közel álló emberekkel tegyük meg.

A This Is Insider cikke alapján.