Bár tizenöt év relatíve nem nagy idő, azért éppen elegendő egy számvetésre. Nézzük, hogy a nemzetközi szakácsok, vendéglátósok, ínyencek és étteremkritikusok szavazatai alapján mely éttermeknek sikerült az elmúlt másfél évtizedben a csúcsra törni. Cikksorozatunk első részében a The World’s 50 Best Restaurants első öt évére pillantunk vissza: a 21. század elején igencsak pezsgett a gasztrovilág.

15 évvel ezelőtt készült el az első olyan lista, amely rangsorolta a világ legjobb ötven éttermét. A születésnapot természetesen a lista történetében jelentős szerepet játszó séfekkel, vendéglátóipari szakemberekkel együtt ünnepelték meg egy nagy partin, amely szintén a közelmúlt nosztalgiájának jegyében telt.

Ki emlékszik már arra, hogy mi történt tizenöt évvel ezelőtt? Még a saját élettörténetünket is nehéz felidézni, nemhogy arra a kérdésre válaszolni, hogy vajon ki, mikor és miért kapta meg a The World’s 50 Best Restaurants legjobbnak járó díját. Pillantsunk vissza a kezdetekre!

2002 – El Bulli (Roses, Spanyolország)

Világszerte nagyot szólt a londoni Carnaby utca egyik irodájából elküldött lista, amely elsőként rangsorolta a világ 50 legjobb éttermét. A hír díjátadó ünnepség és közösségi média nélkül is igen gyorsan és széles körben elterjedt. A lista igen gazdag volt, bőven volt rajta étterem Ausztráliától egészen Észtországig.

A sort a spanyolországi Roses városában lévő El Bulli vezette. A három Michelin-csillagos étterem – melynek séfje és egyben társtulajdonosa Ferran Adrià volt – többször is elnyerte a legjobbnak járó díjat, 2006 és 2009 között ki sem engedte a kezéből. Ennek ellenére 2011-ben végleg bezárt az étterem. Az első évben a ranglistát Gordon Ramsay londoni étterme és az amerikai yountville-i The French Laundry folytatta.

Talán nem véletlen az El Bulli elsősége, hiszen a 21. század elején bontakozott ki az újfajta konyhaművészet, melynek élenjárója volt Ferran Adrià. A molekuláris konyha az elkövetkező néhány évben nagy népszerűségnek örvendett, később azonban megteremtői és képviselői, Ferran Adriàval, Heston Blumenthallal, valamint Thomas Kellerrel az élen, elhatárolódtak tőle.

2003 – The French Laundry, Yountville, USA

Ismét Londoné volt a főszerep, hiszen a Restaurant magazin kezdeményezésére itt rendezték meg 2003-ban először a világ első legjobb 50 éttermének díjkiosztó ünnepségét. A műsorvezető a 007-es ügynök, Roger Moore volt, a ceremóniát pedig fia, Geoffrey mayfairi éttermében, a Hush-ban rendezték meg. A következő évtől a rendezvény házigazdája a népszerű televíziós műsorvezető, Mark Durden-Smith lett, aki tulajdonképpen a gála védjegyévé vált.

Ám nem maradt konkurencia nélkül a The World’s 50 Best Restaurants. Ugyanebben az évben született egy másik gasztronómiai rendezvény is: a spanyol fővárosban először tartották meg a Madrid Fusion fesztivált, többek között Ferran Adrià séf közreműködésével. Párizsban pedig megnyílt a L’Atelier de Joël Robuchon. A séf, Joël Robuchon ekkor tíz év kihagyás után tért vissza éttermével a gasztronómia világába.

2004 – The French Laundry, Yountville, USA

Thomas Keller duplázott, és az előző évhez hasonlóan a The French Laundry ismét elnyerte a világ legjobb éttermének járó címet. A sikert kihasználva pedig megnyitotta a Per Se-t New Yorkban, amely hamar felkerült a világ legkiválóbb éttermeit rangsoroló listára. Az angliai Bray-ben működő Fat Duck ekkor újként szerepelt a ranglista élén, és egyenesen a második helyre ugrott Heston Blumenthal étterme.

Ekkor már a New York Times Magazin is címlapon hozta Ferran Adriàt, ahogyan később, 2013-ban David Chang, René Redzepi és Alex Atala fotója is a vasárnapi lapszám borítójára került.

2005 – The Fat Duck, Bray, Egyesült Királyság

Megállíthatatlanul menetelt előre a molekuláris konyha legismertebb képviselője, Heston Blumenthal, aki a Fat Duckkal 2005-ben visszahozta a tengerentúlról Európába a The World’s Best Restaurant legrangosabb díját. Az idén életműdíjjal elismert Blumenthal főként modern kulináris fejlesztéseivel és egyedülálló ételpárosításaival vívta ki az elismerést.

Mindeközben Olaszországban új ötlettel állt elő a gasztroújságíró Paolo Marchi, és ebben az évben Milánóban megrendezték az első olaszországi “magas konyhaművészet”i kongresszust, az Identità Golosét. Mindeközben a spanyol San Sebastián hatodik alkalommal adott otthont a Gastronomika kongresszusnak, ahol többek között Alain Ducasse séf és Ferran Adrià, a molekuláris gasztronómia apostola volt a szónok.

Hogyan alakul tovább az éttermek világranglistája a következő években? Ez már régesrég nem titok, ám hogy miért tudott egy étterem a csúcson maradni, vagy éppen miért esett ki a legjobbak sorából, a visszatekintést folytató cikkünk második részéből derül majd ki.

A The World’s 50 Best Restaurants cikke alapján.